2009. december 22., kedd

Téli Napforduló

Kint a hó fehérségbe burkolta a tájat, a madarak végre felfedezték a kitett eleséget és órákon át mezei verebek, cinkék, csúszkák, pintyek csatáztak a finom napraforgó magokért.

Zengi megkapta a karácsonyi ajándékát - egy finom, új kutyaágyat, puha takaróval letakarva.

Boldogan dörzsölgette hosszú orrát, két mancsába fogva. Emlékezhetett azokra a régi napokra, amikor a szobánk közepén hevert el.. még bent a város közepén.

Morminak is megtetszett és otthonos kosarát hátrahagyva próbálta elfoglalni a puha kutyaágy egy csücskét. Persze ez csak akkor sikerülhetett, amikor Zengi kint ugatta .. mindazokat, akik elég bátrak voltak megmozdulni ebben az időben.

Tegnap: a fény és sötétség egyazon hosszú lett, igazolva, hogy mindaz amit jó-rossz, fekete-fehér, kétpólusú világunkban megszoktunk.. valójában a szellemvilágból nézve .. csak illúzió.
Este Szertartással ünnepeltek társaim az Istennő Templomban, nem tudtam elmenni, helyettem az Ősök meséltek.. és a Történetem megjelentette az ősi idők embereit.. a tábortűz felízzott és a szabad lelkek szép ívben repültek vissza.. egészen a gyökerekig.

Az este jó alkalmat kínált arra, hogy mi is megünnepeljük a Fény születését. Mindketten doboltunk, énekeltünk, Carolyn dalait hallgattuk.. s mindazt ami levetnivaló bilincs volt azt a tűz átalakító, mélységes forróságába dobtam.

nagyon felemelő volt, ahogy elhamvadtak a sérelmek, a dogmák, a nehéz páncélok.. igazi elengedés.. s új lélegzet szakadt fel bennem.

megéreztem, hogy szívem képes meggyógyulni sebeiből..

s a tarot kártyák szépen üzentek.. az órák teltek és végül egy gyönyörű sólyom mandalát festettem.. ragyogó narancsos Nap hozza el a tüzet, szépésges zöld mutatja a hegyek hátát, fa-barátom kígyózik az Ég felé, Vízanya hullámzik odafenn.. és odalenn.. is.
S a Sólyom éles szemmel néz.. előre néz és tudja csak az ITT és MOST létezik, a Jelen ölelése.

Hihetetlen, izgalmas, felkavaró és megható, hogy a Szellemvilág milyen gyorsan válaszol a hívásunkra.. jó volt újra dobolni, csörgőzni és letenni mindazt a fájdalmat, amit a számomra fontos emberek szavai szórtak rám..

Tudom, hogy Földanya látja a szívem.. tudja, érzi mit miért teszek.. beledőlök a nyugalomba.. beledőlök..

A csörgő hangját hallom és átbucskázom a fejemen.. egyszerre csak szárnyra kapok és magasan szállok.. az eget hasítom szárnyaimmal.. csodás érzés.. szemem a színek mindenféle árnyalatai közül válogat.. árnyékom együtt suhan a Nappal. Csodás érzés... hogy újra szabad vagyok.

Ahogy a Belső gyermek kártya üzenete megfogalmazza:
"És eljött a nap, amikor fájdalmasabb volt összezárt bimbóként maradni, mint megkockáztatni a kivirágzást."

Mától a napok picit tovább világosak, és a belső tűz szépen tartja fényét. Jó kertészként finoman meg lehet locsolgatni a reggeli meditáció erejével, az áldások megérintő közelségével, a madarak röptének csattogásával, a barátok nevetésével,a világ felé küldött mosollyal.

Legyen áldás a Te napodon is!

2009. december 19., szombat

Csend

Vasárnap, hajnali 5 körül jár az idő. Múlt szombaton tört rám a rosszullét. A vírus észrevétlen vetette rám magát. Kár, hogy így történt.. így jópár találkozás lemaradt. Másrészről .. nem véletlen, hogy "pihenőre" küldtek az Égiek.

Talán már kezdek magamhoz térni, még mindig égő érzés húzódik végig a légcsövemen, egész héten .. mintha légkalapáccsal akarták volna szétverni a fejemet.

ÁÁÁÁÁÁ... ordít a fejembe szorult ezernyi gondolat. Pont most akart kitörni ördögi csapdájából..
lerázni az értelem rabláncait.. végiglépegetve a szív határsáncain.. az év vége közeleg és a szív sebeinek .. számos forradása halványan világítani kezd.

Miért? mi legyen? Merre? Ki segít? Hol van aki Vezet?

Az Üst ideje ez és a Banya csak ül fekete kondérja mellett. Látlak mondja, csontos ujjával mellemre bök.. s lelkem védősáncai mögött, a megsebzett érzelmek hirtelen mind egyszerre kezdenek beszélni..
Figyelj rám! - suttogva.. suttogva.. kiabálva.. gesztikulálva.. izgatottan..
az egyik, komoran méreget csak.. hallgatása akár a fekete éj..
a másik, ízzó táncot lejt, minden lépése forró parázs a szívemen..
a harmadik, lábait ölelve ring és szomorúan rajzolgat egy ággal..

performanszok, képek, emlékek.. s az Üst mga lesz a világegyetem.. egy forrongó saját-világombeli robbanás.. Buuummm! De az Univerzális kondérban csak a forr.. lötyög a lé.. még nem volt elég..

a művészet persze könnyen születik.. a forróság lebontja az egót.. s a belső, lázas poéta szavalni kezd.. kár, hogy nem vettem fel.. avagy mire való a diktafon? de azért van ami megmaradt..
még ha most ez inkább már olyan, mint a megdermedt lávakúpok hullámzó, de mégis kikockázott pillanatképe.

Lázrózsák

Forró, tüzes látomásban égve
Megláttam az ösvényt
Nem övezte kerítés
Nem kísérte dísz
egyszerűen csak szaladt..

Kanyarogva, szép ívben
akár a tavaszi patak..

"Haza.. engedjetek..
hazatérni" .. suttogja
a lelkem

S Ők már ölelnének
Kicsit gyanús
hogy ki, mire gondol

Nem.. még nem úgy..
Bár már szeretnék
megpihenni
az ősi tenyér
vénséges ráncain.

Még nem tudom hol..
de láttam már nem egyszer..
s most
meg is jegyzem

az ösvény
LÉTEZIK!

Meglelem
mikor
minden
szétesik.


S a MOST-ból is

Kint

Kint.. csendesen beborít mindent a hó,
de jó
még sehol a hajnali
rigó
s a gyors cinke raj.

Kint fagyos
csillogással
üldögél
a jég

S semmi
sem mozdul.

Nem is baj.

lelkembe ringatózik
a
béke
s
így
csillapul
mindaz ami
fáj.

S míg én csendben, vergődve nézem haldoklásom..kint forró lázban ég a világ.. A Klímakonferencia nagyjai végigzongorázzák a forgatókönyvet.. a reménytől a dühig minden kijut..

Aktivisták ezrei fagyoskodnak a hidegben.. de a transzparensek közvetítik az óhajt, a fontos percet,.. hogy VÉGRE legyen VÁLTOZÁS!!!!!!!!! Állítsuk meg a felmelegedést, MOST!

a Légkalapácsok ellenére.. próbálom követni.. olvasom, drukkolok, szavazok.. nyomom a maileket.. de a szédelgés nem enged..
az Üst forgat.. bent vagyok.. s
így is van.. addig megy ez a centrifuga míg meg nem adom magam..

Cerridven, Morrighan.. ezer darabra szed..
s ez így van jól..

az Éj gyászába
burkol.

2009. december 8., kedd




Kedd kora este van.. egész nap zuhogott az eső, már a helyi kisközértig eljutni is kész túrának tűnt.


Persze az esőcseppek, mint valami elvarázsolt kis gömböcskék lógnak a csupasz fák ágain. A Nógrádi vár rom épphogy kilátszik a szürke, ködös égbolt egybefüggő takarójából.
Jazz-t hallgatok... jóleső. 'Zengi, még a tavaszi
fürdőzéskor '




Ma, olyan kedvetlen nap volt, bár Zengő sokat udvarolt, a nagy séta elmaradt a hideg, esős nap miatt. Zengő, bájos, 8 éves skótjuhász .. öregedő lady.. Furcsa látni, hogy öregszik, pofáján egyre fehérebb a szőr.. egyre gyakrabban játsza el a "nem hallak" c játékot.. a kapu előtt viszont a harcikutya szerepét veszi fel.. legyen a kintlévő ember, bicikli vagy postás.. mert a postás az nem ember.. az egy furcsa, idegsejtig borzoló valami.. amit muszáj csaholva, vérremenően megugatni.


De nehéz is lenne elképzelni Zengi nélkül a hosszú sétákat, gyakran vigyorgó fejjel zökken Földanya sáros-esős- földes- füves testére. Szinte fülig ér a szája, ahogy egy kislány megjegyezte.. "mosolyog".. szóval séta közben farkát az ég felé csapva, boldogan szimatol.. szaladgál.. és ha hosszasabb, lapályos részre érünk derekamig ugrik, finoman harapdálva kezem, kabátom.. hogy "gyerünk, elő a labdával, játsz velem.. szórakoztass..! " a Játék, mindig visszavarázsolja őt a valamikori kölyökkutyává, aki lehetett egykoron.


Milyen hosszú utat tett meg, a vidéki házból ( ahol 1 évig élt mielőtt hozzám került), a nyüzsgő belvárosból.. újra a szabad térig.




A minap jártam bent, régi kutyafuttató környékén, a Deák téren.. emlékszem, mennyire megijedt Zengi ha a kipuffogó robajlott vagy felzúgott egy motor.. sétáink gyakran a kényszerpislés, hazarohanás kettőséből álltak. Persze azért voltak más kalandjaink is, hosszasan kanyarogva a Deák tértől elmentünk gyaloga Margitszigetre, meg vissza. Sok-sok kaland kötődik a városhoz. A zaj, a kosz nem hiányzik.. a kutyatársaság annál inkább. De, azért remélem a vidéki nyugalom és a tájszellemek játékossága, kárpótolja a főváros másfajta színességét. Rácsodálkoztam.. mintha sok-sok év telt volna el a belvárosi létezésünk óta.


Zengi mellé, a szomszéd macskája is társult, aki gyakran alszik nálunk.. amolyan keresztszüleivé váltunk.. Morminak neveztem el. Mormi olyan hangosan dorombol, hogy messzire hallatszik.. kisoroszlán feje van, tigris lekülete, amolyan túlélő fajta. Kétségbeesetten lógott a bejárati ajtón, azon a télen amikor a szomszédok egyszerűen itt hagyták egy utazáskor.. a macsak kinti állat.. jelszóval. Nem is lett vona baj.. hiszen a szomszédot megkérték, hogy etesse.. de azt hiszem az akkor 1 éves forma, fiatal kandúr jócskán megrémülhetett, hogy hirtelen hetekre magára maradt. Arról nem is beszélve, hogy igen hideg idő volt, annak az évnek az októberében.


A macskaismerők és barátok azt mondják.. a macska választ.. Hát Mormi kitartó volt.. sok-sok napon át próbált megtelepedni nálunk.. mondjuk engem nem kellett sokáig győzködnie.. a cirmos házimacskákat mindig is kedveltem.. végül a párom sem tudott ellenállni Mormi nyugodt, kicsit félénk, nagy szemű könyörgésének.


Így most is kint alszanak az előszoba a kutyáé, a nagyszoba ezé a kicsi, de nagyon kedves cicáé.


Mormi egyébként, ha éhes úgy tud sírni ahogy egy kölyökfóka.. az ember szíve majd megszakad. : )


A blog kezdő képén, 'Mormi szúnyókál.. májusban..nyáron.. a kerti széken..'

Azon tűnődöm.. mit hoz ez a tél? milyen lesz az ünnep? milyen is volt az év? Lassan a naptári év végére érünk. A régi, kelta évkeréken a Samhain (ejtsd: szauhé') november 1-december20 volt új Év kezdetének időszaka. Ez a Barlang Asszonyának ideje.. Mély, kellmesen sötét barlangjában fonja az idő fonalát.. s Üstjét hatalmasra terjeszti .. ezért is sötétedik ilyen hamar. : )


Hatalmas hollók, varjak húzzák fejünk fölé az Üstöt, kérve dobéljuk bele a régi holmikat.. gondolatokat, érzelmeket, mintákat.. töredezett életszövedékeket.


Én..már nagyon sok mindent beledobtam.. most hogy írok eszembe juta Varjúdombi mesék, furcsán rajzolt sokféle figurája.. a szakadt, nagyzsebű, vándorkalapos hősök.. szerettem azt a mesét.


Vajon honnan jön a meslk, a könyvek szeretete? A családom mindig is szeretett olvasni.. s fiatal koromban ha anyu mesélt, még apám is odaült meghallgatni. A kedvencem 'Az öreg erdő' meséi voltak..


Vajon mi marad meg a felnőttség határozottnak tűnő pillanatai között? Hiszem, hoyga mesealakok közöttünk járnak és az Öreg Erdő még ma is mesél.


Mesélni nem olyan nehéz.. magam is szoktam.. csak elengedem a lelkemből azt a gombolyagot, melyek az Ősi Mesélő Asszonyok gombolyítottak fel.. s a fonál messzire szalad..


most búcsúzom ..az éj, finom paplanja ölelgessen minden vándort!







































































































2009. december 6., vasárnap

2009 december 6. vasárnap

Hát elkezdődött... egy új korszak.. a szavak igézetének újabb csodái. Az ihletettség pillanatait keresem.
Sokszor megjelennek, pl. séta közben, futás közben. Odakint, az őszi avar süppedő érintésében,
a ködös hegyek finom távolságában, a madár rajok sürregő röptében. Ma nem így történt, csak az volt a célom, hogy minden lépéssel, kocogó mozdulattal kirázzam végre, zaklatott gondolataim a fejemből.
Ez sikerült is.
A Szívem dobogva pumpálta a friss vért a sejtjeimbe, 8 éves skótjuhász kutyám, Zengő vékonyka csaholással könyörgött a labdáért.
A Tüdőm mohón habzsolta az éles levegő adta felfrissülést és a lélegzett diktálni kezdte a tempót.. míg a
Lábaim repülni vágytak.. és mohón sürgettek .. "gyorsabban, gyorsabbban.."
s Arcom vörösre váltott, lángra gyújtva a lélek rózsáit.

Már este van, pedig még csak 6 körül jár az idő. A sötétből nem fénylenek fel a csillagok, ködös sál takargatja őket csendesen. Égi Anyácska kék fészkébe rejtette, ringatja őket. Dalát meghallhatod.. a szél északról érkező hűvöséből.

December van.. még az őszi sár nyomait látom, s a zöld fűszálak finoman billegő táncát a kopár ágak közt.

Szeretem az Őszt, ez a Hazatérés ideje és ahogy blogom címe is jelzi, úgy döntöttem, végleg Hazatérek!
Hosszú út lesz, de megéri.
Útközben meglátom mennyi marad meg csomagjaimból.

...

Jaj, olyen jó lesz a Megérkezés! leülök Földanya mellé és sokáig, hosszasan ölelem majd! Majd halk szavak hosszú sorát egymásba öltve, elmeséljük egymásnak kalandjaink. Látom már .. lázasan mondom.. s Ő türelmesen hallgat, szép kék szeméből az Idő Végtelensége áramlik.
Hosszú, ősz haja szépséges hullámokat vet majd, akár a fehéren tajtékzó vízesések könnyű habjai.

Ezt a képet látom, belső látásommal lefotóztam és a szívembe rejtettem.

S hogy hogyan találok Haza?

Hát mire való az a megsárgult Térkép.. amit őseink hagytak ránk, rám, rád.. oly sok ezer éve.

Ja.. hogy titkos jelek vannak rajta... és épp nem emlékszel hova tetted?

Én már megtaláltam, keresd csak bátran! A kulcsszó: kezdj el emlékezni... Rájuk.. !

S a titkos, rejt-jelek..? Hát épp ez a szép benne.. ennek megfejtése minden felfedező feladata.

Hát akkor kedves Olvasóm, kalandra fel!