2010. április 20., kedd

Útrakel

Ma nagyon jó hír ért.. az áramlás sikeres volt.. nemsokára költözöm..

mégis milyen erős a fájdalom.. 11 hosszú év után.. a kedves arc.. a szívembe hasít..

könnyzuhatag... s fájó kérdések... új felismerések..


" Valójában mindig szeretni foglak!" - szólt a madár .. de mégis elrepült.. mert valami hívta.. s ez a hívás mindennél erősebb volt..

A Széltestvérek látták a két lélek közötti köteléket.. s táncukban mosolygott a bizonyosság.

"még találkoznak ők.. mi tudjuk..sok mindent láttunk már.."



Az Álmodó Útja (részlet)

"Ő nem tudta.. csak azt, hogy meg fog történni egy nap.. s egyre erősebb lett.. a heves fájdalom azt akarta volna, hogy visszaforduljon, könyörögjön, harcoljon .. újrakezdje.. de már nem fordulhatott vissza.. az Út és a vándorbot készen állt.. s az ösvény kezdeti szakasza, tisztán tündökölt..

s Ő tudta, hogy most nem látja a Hegyeket, de érezte mély, belül morgó hangjukat.. szívében tanításaik kísérték lépteit..
egy jóbarátot vitt csak magával.. a Kék Hegyek ölelte utak széléről.. azt a fehér követ.. ami mindig emlékeztetni fogja az elmúlt évek kalandjaira, a Természet Anya érintésére, a Fa tanítói bölcsességére.

Eljött az idő.. s nem volt tovább mire várni...

Imáit a levegő édes illatába suttogta, szavait az éj sötét paplanjába csomagolta, szeretetéből friss Forrást szakasztott a Kedvesnek. Összefonta a madarak sokszínű fütyülését.. és a jól ismert fürtök mellé tette.., hadd színezzék át álmait!

A Nap ragyogó fényét szívébe lélegezte, a kozmosz csillagporos útjait vizsgálta..

Elbúcsúzott a Kerttől..

s követve a jeleket, útnak indult.

Nem láthatta, hogy a szarvasok összesúgnak mögötte s azt sem ahogy az Erdő áldást mormolt a Hold sápadt fényében.

csak egyet tudott, a Szivárvány Harcosok minden ereje ott rezgett körülötte,

.. Tanítói némán bólogattak..

Ők tudták, hogy minden rendben lesz.

Ő pedig azt.. hogy most már sosem adja fel a bizalmat.. a belső hangot..s az ősök tiszteletét.


Az Ősi Tűz mellől egy vén dobszó hívta...

s Ő készen állt rá, hogy elinduljon..

vissza a .. Törzshöz."



Nemsokára a Föld Napja lesz..egy gyönyörű Ünnep!


jó éjt minden kedves Útkeresőnek!

2010. április 12., hétfő

Tavaszi erő árad

Oh, kedves naplóm, kedves Útitársam... de elhanyagoltalak az elmúlt hónapokban.. persze szívemben nem.. de olyan gyorsan elvágtattak a napok, akár egy megvadult ménes.

Végre Tavasz van, bár pont ma az eső, a hidegebb idő visszahozta a jó vastag kabátot.

De új erő sarjad, a Föld felrázza ébredező, álmodozó gyermekeit, a Szél erősen lebbenti meg pihés hajuk, a Nap aranysárga nektárt szór fejükre, a Patak, a Forrás csobogva zeng, s megöntözi elgémberedett testük tagjait.

A magok a föld alatt leveszik a téli kabát nehéz szöveteit és változni kezdenek. Alakjukat megváltoztatva, hosszú lábakat növesztenek és lábujjaikat jólesően merítik bele Földanya agyagos-mélységekekl teli rétegeibe.

Ami nekünk latyak és sár és locs-pocs, az éltető víz a föld megannyi teremtményének. A Természet nem vár sokáig, azonnal zöld öltözéket vesz és máris szédítő virágillat telíti meg a levegőt.

Szeretem ezt az időt.. nézem a vonat ablakából, hogyan változik az erdő, hogyan fut át a szépen-szép zöld egyre hevesebben a domboldalakon.

Jól lehet látni fa-testvéreim gyönyörű testét és százféle auráját. Milyen bátrak és délcegek ők!

Nézd csak meg, legyen az egy ifjú vagy egy matuzsálem.. formájuk és a térben elfoglalt helyük nagyon különböző.


A fecskék megérkeztek ide is, Nógrád kedves falucskájában újra itt cikáznak, építik fészküket.

Sokféle kérdés, sokféle válasz.. nagyon izgalmasak ezek a napok.. folyamatosan kapcsolódni.. ez nagyon nagy kihívás.

Hullámzik minden, akár a víz.. az érzelmek naponta kerülnek saját fejük tetejére.. olyan jóleső mikor nevetni tudok ezen.

nna.. aranyló pillantású éji manók serege.. elköszönök.. jó éjt a Mindenségnek!

Fekete éjben

fekete éjben
vak nyugalommal
fekete éjben
vadak lépte, nyommal
fekete éjben
halványuló fénnyel
fekete éjben
tündérszép reményben

ébred majd a
hajnali tűz!

Áldás!