Séta Zengivel.. és Tündéres Látogatás.. hirtelen ötletből..
Tudod ma olyan volt, mintha egy pillanatra.. feledve a kissé hideg februárt.. mégis megéreztem volna a tavaszt.. miért is? Mert a fejünk felett, apró pamacsfelhők jelentek meg, azzal a jól ismert világos kékkel, amit nyáron szoktunk látni odafent. Kutyám jóízű, széles mosolyal hempergőzött meg Földanyával.. hej, de irigyeltem.. szinte másodpercről, másodpercre - mintha Aladdin titkos lámpája lett volna a mancsában – úgy nőtt az aurája, boldog energiaszintje! Nem hiszed? Nézd csak meg kedvencedet..,(ha nincs a szomszédét..) hogy viselkedik egy ilyen jóleső magnetizáció után (az illatokról nem is beszélve)!
De a talaj latyakos, vizes fecsegése nem engedte meg, hogy ma én is Földanya karjaiba vessem magam, így maradt az Ég, mely oly határtalan, s ami segít átlélegezni magunkat bármilyen földi, belső-külső akadályon..
Egy pici kocogás.. s a lépteimbe szőtt imák, máris kacsakaringóztak lefelé Földanya szívébe..
Oh.. még egy.. meséltem Neked a Tündéres-Égeresről? Jaj, az egy csudaklassz hely,
elviszlek oda, no ne búsulj nem most a fagyasztó cidriben, hanem majd a zsongító tavaszban..nos, képzelj el egy kis kopárka erdőt, amolyan mezőket elválasztó, patak mentén növő facsoportocskát.. semmi különös, igaz? Hmm.. igen, egy picit be kell lépni a fák közé.. s máris ott van.. vastag derekú Éger Apó vár, szép zöld moha díszíti derekát..
s hallod? Csilingel, folyik, zubog, hömpölyög, olykor kiabál ez a picinyke patak, aki most már mellét feszítve, mutogatja új izmait.. s egyre hangosabb.. ma hetyke hangulatában találod.. de picit odébb már lecsendesedik...s látod? Ott.. meg ott.. meg ott..is.. a sok világító fejecskét? Nos azok mind tündérnépek! A fejük búbját látod csak, mert.. nagyon dolgoznak.. nincs idő lazsálni.. hogy mit? Oh ha tudnád, mennyi munka van így mikor ÉBRED a vidék.. hej-haj kötetetnyit lehetne beszélni erről.. nna gyere, ne is zavarjuk őket..
Nna, hadd látom? Bírod még? Áhá, csillog a szemed.. a többiek már türelmetlenül kitopogtak az útra, hogy mit áldogálunk, sárban, vízben, nedves-moszatszerű fűszála közt.. Nem baj.. hadd menjenek.. ah, látom a szemedben azt a csillogást.. te is mindig utolsó voltál? S lehajoltál az üres csigaházakért? A többiek meg nem értették, miért gyűjtögetsz.. talán csúfoltak is érte.. de tudod, ha tudták volna, hogy angyalok hajszálai, tűndérek apró tappancsainak holdezüst-lenyomatát, vésett csigaházak kövekben szendergő finom lényeit, s a rejtett kincsesláda, örökkön változó kulcsát viszed magaddal.. hú, de elcsodálkoztak volna..
emlékszel? Mikor este, már mindenki elaludt, s az éjjeliszekrényeden, a napi begyűjtött kincsekből, lassacskán előbújtak a szeretett lények holografikus, könnyű képei? Emlékszel, meséikre? S a tündértappancs világítására? Nos nagyon mókás és kacagtató esték voltak.. tudom te sem unatkoztál, egy percet sem. ...
Szóval, hol is tartottam.. igen, igen.. azért még tudom.. kitartásod jutalma, megtérül..
gyere velem.. állj meg itt! Nos itt vagyunk! Látod? Most kicsit zavarbajöttél.. hogy mit is kellene.. nos sebaj.. lélegezz csak.. nem kell csinálnod semmit.. itt van egy kis mohos rönk, mondjuk vízhatlan a nadrágod.. nos leülünk?
Igen.. fújd ki magad.. mesélj egy kicsit, milyen napod volt? Oh félig hunyt szempilláid alól lassan előbújik a Hold-Gyermek.. Ez AZ! Szuper, felnőtt éned elment sétálni, most már akkor kezdhetjük..
ah, már előre is indultál.. jól van.. menni fog ez! Megtaláltad? Igen, tudtam, hogy így lesz..
ez a kis facsoport az.. az Istennő Temploma..Igen, ez az.. jól csinálod.. félig hunyt szempillák mögül.. s így .. nevetősen.. Látod a halvány derengést, ahogy átcikázik a fák között? Majd lassú, finom táncba kezd? Igen.. oh hallod.. már dúdolnak is.. mindig énekelnek, ha régi barát érkezik.. akár egy ősi jurta.. csak kicsit magasabb a fala.. szerinted honnét vették őseink, hogyan építkezzenek? Hát persze, hogy a Tündérnépektől, meg a Természet bölcs szellemeitől, népeitől.. ha tudnád mennyi lenyűgöző lakója van ennek a világnak! (..)
Szóval körben már megvan a fényfal.. s a kupola a sötétedő égbolt.. mesésen gyönyörű..
S ekkor a Tündérek Királynője megjelent, s a két Vándor lélegzetvisszafojtva figyelte minden mozdulatát..
Ő barátságosan végigmérte őket és könnyedén megérintette szívük, s megsimogatta a fejük búbját. S a kalandokkal teli órák gyorsan elrepültek. (..)
Látod..? Őt? Hófehér léptekkel megy át a Templomon, díszíti a Templom falait, apró mécseseket gyújt..igen, ünnep készülődik. Hogy, milyen ünnep? Tényleg elfelejtetted? Hát az Est Ünnepe.. lassan megérkeznek a csillagok, méltóságteljesen vonul majd be az Ég Királya udvarának, megannyi kíséretével..
Hogy, hol találkoztak? És hogyan? Nos ez már valóban egy másik történet..
Hogy, hány ünnep van? Ja, hogy ezt nem mondtam volna? A Szellemvilágban minden esemény Ünnep! Oh, annyi mindennek lehet örülni .. erről eszembe is jutott.. nna nem, ebbe már tényleg nem kezdek bele..
de milyen kíváncsi vagy.. asszem visszajött a Felnőtt éned, hiszen a benned lévő Gyermek mindenre tudja a választ! Szóval kérdezd a Hold-Gyermeket, rendben?
.. szóval láttad a Tündérkirálynőt? Most nem volt túl sok ideje ránk.. Hogy be kell-e jelentkezni?
Oh, látod, amikor ilyeneket kérdezel, mindig nősz egy centit! Látod én még mindig akkora vagyok, mint egy fűszál.. s te már a galagonya bokornál tartasz.. na jó, ne ess kétségbe, nem a te hibád.. oh látod, amikor ilyen sóvárogva lebiggyeszted a szád,
akkor megint itt a Gyermek, s látod máris kisebb lettél..
lélegezz.. s engedd őt mosolyogni.. legalább itt.. hadd kacagja ki magát.. nemsokára úgyis visszatér az óriások közé.
Szóval, nem nem kell bejelentkezned.. a Szellemvilágban mindig örülnek Neked, de meg kell tanulnod újra 'látni'.. s belefeledkezve az idő forgatagába.. megtanulni tisztelni Őket!
S ezt viszont muszáj meg is mutatnod, mert különben elhalványodnak megint...tudod, sok csapás, sok nehézség történt.. s az emberek megvakultak. S ez azért elszomorította Őket!
Épp ezért ilyen bolfdogok, amikor visszalátogatunk.. csak nagy örömükben, ők is elfelejtik, hogy, ti elfelejtettétek.. a Tudást, ami összekötött minket.
Uff már megint egy kérdés.. Hű, nem is egy.. rohamosan nősz! Hogy miért mondok ti-t mi helyett? Vigyázz, most már egy kisebb jegenyefa vagy hozzám képest.. csak óvatosan.. már csak pár lépés és kiérünk úgyis..
Oh, hát ez egyszerű, én révész vagyok, itt is vagyok meg ott is.. s ha kéred, időnként átviszlek, ez a dolgom, hogy megmutassam az utat.. amit egyébként Te is nagyon jól ismersz, csak elfelejtetted.. Én meg emlékszem rá, ennyi a különbség. A dolgok egyszerűek.. ha megsúghatom – csak, hogy összezavarjalak – te is emlékszel egyébként.
Hajaj.. még jó, hogy kiértünk az Erdőszélre, mert már kezdesz akkora lenni, mint egy hegy.. hogy, fér bele egy emberbe ennyi kérdés? Nos, innentől egyedül kell visszamenned, de, ahogy mutattam.. ne aggódj, mert mindjárt kilyukasztod az eget, s az Óriások Kapitányának kell szólnom, hogy befoltozza.. vigyázz, óvatosan.. ssszzzhhh..
most már jobb, ha nem gondolsz semmire.. kicsit csiholsz egy kis tüzet a szívedben, ahogy tanítottam.. s mélyeket lélegezz..látod..mindjárt könyebb lesz megmozdulni. Hogy, mégegyszer mondjam el? Na jó, rendben.. a Fénylő CsipkebokorAnyó mellett mész, mész a Hármas Kőig, aztán a Mohasoron jobbra.. egészen 12-ig.. felugrasz az Ezüst Hálóra.. s onnan, már barátunk a Nyugati Szél hazavisz! Közben jó, ha nem gondolkozol.. mert nem olyan kényelmes ha túl nehéz vagy.. (ki se mondd a miérteket! ) ..kicsit zötyögösebben fogsz megérkezni..
(..)
Szívesen, máskor is. Jó volt újra találkozni! Igen, én is örültem. Majd írjál, amikor hazaértél.. nem miattam.. az jót fog tenni.
Szia..!!
Sokáig integettem utána, s reménykedtem, hogy könnyedén fog hazaérni..
már nem az első volt, akit átkísértem..eleinte kicsit csikorogva érkeznek meg.. a többi meg sok mindentől függ..
Hálát rebegve Barátaimnak, az Őrzőknek búcsút intve, én is hazaindultam.
Hát így telt el ez a nap is.. rákacagok az Égre, magamhoz ölelem a csillagok fényét, s táncolva lépek az Álmok Birodalmába!
Jó éjt! Vagy inkább Jó hajnalt, kedves Olvasóm!
Szeretettel
Szilvándor
