A Tenger

A tenger

A tenger hív
ezerféle széllel
viharos, habzó
szenvedéllyel
kék-zöld hullámok
söpörte Vízi-Palota
tornác
hol megannyi növényke, hal, kavics,
homokszem,
csigaház
tornáz
meg-megremegve
szétválva-összebújva
a tengeri mormolás
állandó
mozgásába
hullva,
hol ott lebeg az Úrnő
Vörös Korall haja
hol átsejlik a
parti sziklákon
visszavert
habok
moraja,
hol csupa hang,
zizzenés,
fütyülő
sziszegő
csikorgó
hangmontázs
szülte rezgés
rajzik
körbe-körbe,
hol, a meleg átfolyik
könnyű-hűvösbe
..hol
a Nap áttetsző
teste a vízpermetbe
esve
táncol,
hol a lélek-kapu
mámor
felderengve
csak
úszik..
úszik..

s
szabad,
szent
álmokat
halászik
lenn,
a mélyben,
a kékben,
a zöldben,
az Úrnő fonta
tengeri gyöngyben!

Változatok

Tágra nyílt szemmel nézek a szemébe,
a Nap sóvárogva kap feléje
s pupillájára ül,
villogó tigrisszem legbelül
mélyen nyugvó
nyugalom-gyémánt

*    *      *

Tágra nyílt szemmel nézek a szemébe,

a Nap sóvárogva kap feléje

s pupillájára ül,

villogó tigrisfog legbelül

ásítva csattan hófehérsége,

ereje átsugárzik a hosszú nyarakból

a fagyos télbe, majd a rügyező tavasz

zöldjén

az álmos, forró

nyárba

megintcsak.

*    *      *

Tágra nyílt szemmel nézek a szemébe,

a Nap sóvárogva kap feléje

s pupillájára ül,

tigris lépked

valahol legbelül

s csíkos, nagy ereje

átsüvít e szemrés-hasadékon.

*    *      *