2011. július 25., hétfő

A Föld szépsége


A Föld szépsége

A Föld szépsége átsétál rajtam,
Az Ég kéksége megáll,
gyönyörű erejében telve
Rád csodálkozik, Kedvesem!

A Nap koronája kiragyog a felhők
közül
és megérint, Kedvesem!

Játszi folyó hajladoz és
az eső elmossa
szívbéli bánatod!!!

*    *    * 
Egy kis útravaló erre a hétre!

Áldás!

2011. július 24., vasárnap

Minden folyó ....

"Minden folyó eljut az óceánhoz vezető nélkül, térkép nélkül. Mi is eljuthatunk az óceánhoz, csak mi elkeveredünk az úton."

"Nincs szükséged vezetőre, mesterre ahhoz, hogy eljuss az óceánhoz – ez megtörténhet magától -, a mesterre azért van szükség, hogy éberen tartson, hogy ne keveredj el az úton, mert ezer és egy csábítás kísért.

A folyó szüntelen mozgásban van. Elér egy csodálatos fához; a folyó élvezi a fát, és továbbhalad; nem kezd el kötődni a fához, máskülönben megszűnne a mozgása. Elér egy gyönyörű hegyhez, de továbbhalad, végtelenül hálásan, hálásan a hegynek azért az örömért, hogy áthaladhatott rajta, hálásan minden dalért, táncért. A folyó hálás, kétségkívül hálás, de egyáltalán nincs benne kötődés. Halad tovább; nem szűnik meg a mozgása.

Az emberi tudatossággal az a probléma, hogy elérsz egy csodálatos fához, és oda akarod építeni az otthonodat; nem akarsz többé sehová se menni. Elérkezel egy csodálatos férfihoz vagy nőhöz, és kötődni kezdesz hozzá. A mesterre azért van szükség, hogy újra és újra emlékeztessen arra: ne kötődj semmihez. Én nem azt mondom, hogy ne élvezz semmit. Valójában éppen ha kötődni kezdesz, akkor nem vagy képes élvezni többé; csupán akkor tudsz örülni, ha nincs benned kötődés, ha nem kötnek béklyók. (Osho)"






2011. július 19., kedd

Volt egyszer egy folyó


Mert volt egyszer egy folyó,
s mikor belegázoltak,
nem tudták, hogy teste
átível a látható formán

Beleordították zaklatott létük
s mocskos kezük, beletörölték.
Mérgekkel öntözték,
s mikor színét váltotta
ocsmány szavakkal illették.

Majd mind elhagyták partjait.
de egy nap, arra sétált
az Aranyhajú Gyermek és
meglátta a Folyó Asszony
vergődő szellemét
s a temetetlen holtakat

Nem tett mást, mint
leguggolt és a megérintette
a kavicsok érzékeny testét
suttogva finom szavakat
mondott nekik
gyógyító, aranyló fényeket küldött
a part menti kövek
nemzedékének.

A kövek meglepődve,
lélgezetvisszafojtva
álltak, hevertek, léteztek ott
nehogy megtörjék
a varázst...

S az érintő kezek,
szellemeknek látott
embereknek láthatatlan,
finom kedvességgel,
gyógyító érintéssel,
megáldották a
folyómeder kavicsos
ágyát

s mint, bezárt, vergődő sebből
a koszos váladék
úgy tört fel
a fájdalom..
zokogó,
füstformában kavarogva
a part menti kövekből..

a Gyermek a Fák Szellemeit hívta
s jöttek is ..
öles léptű
Fa Asszonyok
Kéreg tenyerükben
az ősi tudás bölcsességével

s gyászos, sirató énekükre..
a kövek megérezték, hogy
eljött az idő..
s most lehet..
s mind beszélni kezdtek.

Fájdalmuk zokogó hangjaira,
az Égi folyó érkezett..
úgy mosta ki sebeik..
hogy fénylett messzire felfénylett a táj.

Áradtak a fények, a hangok..
s hosszú idő telt el így..
míg végül a hüppögés utolsó hangjai
elcsitultak..
s a folyópart kövei megnyugodtak,
lázas remegésükből.

Ahogy testük ellazult..
már jött is az Éj,
hogy hűvösével
elringassa őket.

Másnap...
frissen ébredtek
s tele voltak örömmel,
tágult új erővel.

Ekkor a Fák, az Aranyhajú
Gyermek és a Tündérek,
mind odaléptek a Folyóhoz..
Lágyan kiemelték a Folyó Asszony
összezúzott testét
s a kövek immár, tiszta, ragyogó, fehér szőnyeg-fényként
terítették alá
szeretetük.

Lágyan mormoltak és a
Tengerről meséltek
neki,
mindegyikük lágyan nézett Rá!

Megdicsérték bátorságáért,
s hogy testével védte a folyót
magára véve a bajt, átkot,
s a hulladék zúzalékait!

A Folyó Asszony nehezen lélegzett,
teste csupa seb volt,
s hajába olajos foltok vegyültek

A Gyermek és a Fák,
A Tündérek és a Létező
Élők Segítő világa

mind-mind eljöttek,
hisz a Gyermek szív-béli
ragyogása
idehívta őket!

s együtt daloltak,
együtt gyűjtögették fű testvéreik
finom zöldjét..

s dalukra tengeri s más madarak jöttek,
kibontva szárnyuk, szép ívét, megfeszítve
s elhozva a sós szél,
párás, megtisztító ölelését.

Lemosva testét, bebugyolálták
a hajnali pára és az esti
csillagfény
derengő,
finom erejébe.

Hatalmas szárnyak suhogtak felette,
az Albatrosz messzi tájakról mesélt..
s mind vijjogva húztak egy
szép energia-nyalábot..mely mint,
puha hálózsák
védte, óvta , melengette a Folyó
Szent Szellemét.

Sokáig tartott a Rítus,
s míg elpihenő,
lágy felépülésben, lázas álmokból félrebeszélve,
majd megnyugodva
pihent el, a Sebzett,

Ők mind a Folyóparton állva..
szívükbe lélegeztek,
hogy érzelmeiket tisztára hevítsék.

S engedélyt kérve,
szent áhítattal léptek a vízbuborékok
kavargó
tarajába..

s ott mosolygó, fényes,
finom paskolással
át forgatták a Víz
színét s alját..
s egy
hatalmas
hálóval, a szemetet
mind, mind kimerték.

Ékes, csillogó kék színeket, gyönyörű
zöld hullámokat küldtek a táj egykor boldogan
fecsegő
felszínének.

s összekötötték őt az Égi vizekkel..
késő este lett megint,
míg a Szent Gyógyító órák
befejeződtek.

Elnyugodva szenderült
a Folyó,
Arany-medvék őrizték az álmát,
s vidám csiripeléssel,
a Madarak Népe
finom hang sátrat
kötött
föléje.

A Gyermek, a Fák, a Segítő
Lények, mind odakucorodtak
az esti tűzhöz..
s az éj csendjében
a csillagok alatt
megpihentek a jó
nyugalommal.


S 7 hosszú éjen át és
7 hosszú napon át
csak őrizték
az álmában felnyögő
Folyó Asszony Szent
Szellemét..
a Visszatérőt!

S még sokféle dolog megesett ott,
de mára végére fut e mese íve.

Eljött a nap, mikor mind odagyűltek
és a Folyó Asszonyt sorra mind megölelték..
s Ő felcsillanó szemmel
tért vissza,

tiszta, kéklő, fényes
otthonába,
őrizve a tájat, a csendet,
hallgatva a kövek, kavicsok meséjét,
a sürgölődő halak és más
vizilények
csapkodó történet-szálát!

Áldás!

2011. július 13., szerda

A tündérek mágikus üzenetei

Megkaptad, amit kívántál!

Amit kértél, valóra válik
"A tündérek tudják, hogyan váltsák valóra varázslatos módon minden anyagi szükségletüket és vágyukat, és az embereknek is segítenek az álmaik valóra váltásában – mint neked. Ez a lap azt mutatja, hogy a tündérek boldogan megadják neked azt, amire vágysz! Együtt dolgoznak minden univerzális erővel és energiával, de te is segítheted, hogy imád gyorsan valóra váljon, ha együtt haladsz az áramlattal a saját életedben. Maradj a lehető legösszeszedettebb és legnyugodtabb, mert a negativitás akadályozhatja a vágyad megvalósulását. Menj ki gyakran a természetbe, hogy szellemed folyamatosan az öröm és hála varázslatos energiáival szárnyaljon."

Kis Arkanum Szivárványok Apródja: Kaland


OSHO ZEN TAROT: Kis Arkanum
Szivárványok Apródja: Kaland

Amikor valóban megjelenik bennünk a kalandvágy, olyanok vagyunk, mint ez a gyermek. Bizalommal telve, ámulatunktól vezérelve lépésről lépésre haladunk a sűrű erdő sötétjéből a fény szivárványragyogása felé, egyenesen az ismeretlenbe.
A kalandnak semmi köze a tervekhez, a térképekhez, a szervezett programokhoz. A Szivárványok Apródja egy olyan életminőséget képvisel, melyet bárhol magunkévá tehetünk: otthon vagy munkahelyünkön, a vadonban vagy a nagyvárosban, alkotás közben vagy épp egy emberi kapcsolatunkban. Amikor egy gyermek bizakodásával - ártatlanul, nyitottan és kiszolgáltatottan - lépünk az újba és ismeretlenbe, akkor még a legkisebb dologból is az élet legnagyobb kalandja válhat. 

"A Zen azt mondja, hogy az igazság nem alapulhat autoritáson, nem alapulhat a hagyományokon, a múlton. Az igazság egy radikális, személyes felismerés. Neked magadnak kell megtalálnod.
Az ismeretek gyűjtése veszélytelen dolog. Az egyéni tudás utáni kutatás azonban rendkívül kockázatos. Senki nem garantálhatja az eredményt. Ha azt kérdezed tőlem, hogy garantálok-e neked bármit is, akkor csak azt mondhatom: nem tehetem. Én csak a veszélyt garantálhatom - mindössze ennyi bizonyos. Én csupán egy olyan hosszú kalandot garantálhatok neked, ahol minden esélyed meglesz arra, hogy eltévedj, és soha ne érj célba. De egyvalami biztos: maga a kutatás segíteni fog a fejlődésben. Én csupán a fejlődésedet garantálhatom. Veszélyes lesz; áldozatokat kell majd hoznod, minden nap ismeretlen, felderítetlen vizeken kell evezned, és nem lesz térképed, ami segítene, nem lesz kísérőd, aki vezetne. Igen, milliónyi veszély leselkedik rád; sokszor letérsz majd az útról, és el is tévedsz - de ez az egyetlen módja annak, hogy fejlődj. A bizonytalanság az egyetlen mód a fejlődésre - az, ha szembenézel a veszéllyel, ha elfogadod az ismeretlen kihívását."

Vártalak

Vártalak.. 
Vártalak,
Te nem jöttél,
s az éj tovább szaladt
a Hold kerek-arany
szekerén.
A sötétben dalolni kezdett
egy kecskebéka,
s kinevetett
minden ivadéka.

A nyári éjfél
hűvösében
tündérforrás
két cseppjében

megláttam
viharvert szívem,
elhagyott
díszlet,
egy régi,
színházi kellék
mi ott maradt
még
az utolsó
színen.

2011. július 9., szombat

Mesebeli..

Kedves Erre Járók! Egy történet szál a hírlevelemből..


Az éjszaka neszeiből írok Neked, a nyár forró öleléséből a hűvös éjszakában üldögélünk. Hogy ki.. hát az éj játékos kobold-manó-tündérei.. meg én. Gyere, pattanj ki az ágyból egy kis ír zenével talán könnyebb lesz!

Celtique Irish Folk




Zöld Béka zenekarunk húzza a talpalávalót!!



szeretnél egy gyorsabbat? Ezt imádni fogod:

The Irish Rovers - Patsy Fagan





no, de csak lassan.. térjünk vissza az éj sötétjébe.. csitt, csak halkan kortyolgasd a tündér-forrás vizét butykosodból, még belerészegülsz az álom-fátyol-tündér nevetés finom ráncaiba!

Látod, az Éjszaka palástja szépen megnyílik s a ott, azon a szakadt kis résen, most átugorhatunk! Egy falevél finom erezete, aminek vonalára ülve repülhetünk..( pattanj ide mellém, ez ugyanolyan kényelmes, mint Han Solo szuper űrsiklója.. ne félj hát.. menjünk..)

s az éj megláncolt sötétsége ellenére, egy aprócska fénysugárban folytatjuk utunkat.. hogy bekerülhessünk a Mesék Birodalmába, ahol az ékes szó, a felcsillanó gyermeki ámulat keveredik vitézekkel, sárkányokkal, megvívott vándorlással, próbák ezernyi sorával, lehetetlen kívánságokkal,

(amelyek mégis teljesülnek) s a Belső gyermek mindent felfedezni vágyó attitüdjével.



Mindannyiunkban ott lakik a hosszú orrú Herceg, a szegény és okos Leány, a Púpos bölcs Öreg, a csilingelő sapkás Bohóc, a beteg, öreg Király, s a Medvefiú, vagy a Barackmagból született Fiú,

s az Élet-korsót cipelő Lányka, a Vándorló, az Aranysárkány, az Ezüstkastély s sok más alak és tulajdonság.



Hát utazzunk el, egy varázslatos szigetre érkezünk, az Éj sötétje már messze mögöttünk halad, a levél-repülőnk finom hold-ezüst csíkján elpihen lelkünk ősi, álmodó tekintete.

A lélek, állára támasztja finom vonalú kezét és nyugodtan néz le az idők magasából.

/egy kis zene hozzá../ENYA EIRE/ IRLANDE




Szállunk, szállunk.. s a táj gyengéd érintése gyógyító, finom remegéssel tölti el a körülöttünk lévő láthatatlan régiók, aranyló ködét.



Látod? Messze, délen egy nagy madár tárja ki szárnyát.. a mi falevelünk.. semmi hozzá képest.

Igen egy sas!

Ahogy közeledik, szemének gömbjében megcsillan egy átjáró..a kérdés: hogyan jutsz át, egy sas szemén?

Ott lebegünk hát, az időtlenség terében s íme egy hatalmas szem előtt lebegünk.. a Lélek nyugodt marad, az érzelemtest félve összehúzódik.. s tanácskozunk..

Tisztelettel köszöntelek Sas Testvérem! A Nap Ősi Csarnokát keressük és lelkünk tétova szálainak gyökerét!mondom és a hirtelen szél meglebbenti zöld ruhám...

Te figyelmesen nézed.. majd halk sóhajtással a Gyermek felé fordulsz, aki összeszorított ököllel ül a sarokban..

Lelked kinyújtja kezét és megsimogatja a Gyermek aranyló haját.. Fürkészik egymást..a gyermek habozik, hogy megbízzon-e?

A Lelked mosolyog és vár.. a Gyermek ismeri a sast! Keze lassan elernyed, feláll és lassú léptekkel megérinti a Sas fejét.. megérezve a tollak adta gyönyörű, szabad repülés képességét, elmosolyodik s a kő, amit kezében szorongatott, hirtelen arannyá változik.

A Gyermek felkacag és bedobja a Sas szemébe, ahol a Tűz Átjáró azonnal elnyeli.. s ezzel az út megnyílik!

Összenézünk s leugorva a falevélről, rálépünk az Arany Ösvényre. Újabb repülés.. a Gyermek kitárt karral áll választott madarán.. s sikongat az örömtől..



Mind elhaladunk egy furcsa, sötét, amolyan ferde tornyú vár mellett.. minden kietlen.. s furcsa szagok terjengenek..

egyszer csak meglátunk egy megsebzett Zöld Sárkányt, akiről véres húscafatok lógnak le.. s csupa seb, csupa vér..



Megálljunk? Tovább menjünk? Nem kétséges , megállunk..s szaladunk, hogy megkeressük a kutat..

de nincs víz.. a Kút kiszáradt.. a mélyében valami nagyon sötét... s furcsa, homályos, szédelgő.. érzést hoz..



Gondolkozunk, nézzük a pusztaságot, a kopár vidéket az élettelen környezetet, a haldokló Sárkányt.



S ekkor körbe állunk: s kezeinket összeérintve erősen az erdők zöld színére, a rétek finom hullámzására,a virágok ezernyi színére gondolunk..sóhajtunk.. lélegzünk s egy lassú tánc-imában hívjuk meg az Életet, az Ezerszínű-t az Istennőt..az Élet-adó-t, a Tűz lángját.. a fáklyát.. és a víz erejét, a hömpölygő Tenger Anya méhét..

dübörgő léptek.. s invokációnkra, szívhangjaink képeire, megérkezik egy Fákból álló család..

..megérintem, megérinted a törzsét, s a Fa elmeséli a hely történetét..

Tudjuk, hogy a víz miért tűnt el, s azt is hogy lesz még ezzel feladat, hogy a Kutat kitisztítsuk..

de most a Fák körében egy aprócska forrás, tiszta vize fel tud villanni.. csak 3 időpillanatig lesz velünk.. de ez elég, hogy megtöltsük kulacsunk és a Sárkány kicserepesedett ajkaihoz érintsük..

Halk, finom remegés fut át a szemhéján, majd kinyílik a szeme, hogy aztán szinte ájultan csukódjon vissza.

Bágyadt mozdulattal egy kulcsocskát ad nekünk.. s még egyszer ránk néz.. mond valamit, megfejthetetlen, ősi nyelven..mégis érteni véljük..



Letisztogatjuk arcát, s további vízcseppekkel próbáljuk magához téríteni.. nehezen lélegzik és nem mozdul.. maradunk és a Fák tanácsára egy védettebb helyet építünk köré..



Most nem tehetünk többet.. indulnunk kell, hogy megszabadítsuk a Kút elátkozott Szellemét, s hogy

megtaláljuk a kulcsocskához tartozó Kastélyt, s eljussunk a Nap Ösvényére...(folytatás következik)

Enya -paint the sky with stars


Kedves Olvasóm,

a mesék szimbolikusak.. és a történetnek koránt sincs vége..

arra hívlak, hogy fejezzük be együtt ezt a történetet, meséld el .. meséljük el együtt, hol, hogyan történik a beavatás, a próba.. s milyen módon következik be a szerencsés végkifejlet.

Addig is , amíg eljössz erre a csoportomra,

addig is gondold át.. ha szeretnéd..



milyen lenne átrepülni az Éj hasadékán?



Mit jelképez neked ez a kép?

Mit gondolsz miért a Sas jelent meg? Mit jelképez, hogy át kell bújni a szemén?

Hogyan léptél volna át? Milyen a Te Belső Gyermeked? Valóban ismeri a Sast? Mit tesz ő?



Vajon megálltál volna a Zöld sárkánynál? Miért kopár és kietlen a táj..mit üzen ez neked?


s csak engedd be a szimbólumokat..


Kút, víz, kiszáradás.. kapcsolódás, segítség kérés.. a segítség érkezése.., a cselekvés..

mit tennél ebben a helyzetben?

2011.július 14.-én este

18h-tól 21h-ig várlak, hogy befejezhessük ezt a mesét.. 


Mesélő KörTe Est

ahol sok meglepetés vár rád, kaland, játékosság.. s nem tudjuk előre.. a tér ajándékai..

Ha csatlakoznál hívj: 06 70 238 8612 (előzetesen jelezd , hogy jönnél) ravenszil@gmail.com

Ha érdekel a hírlevelem, még csatlakozhatsz! (versek, mesék program ajánlók)

Áldott nyarat!

Szilvándor

2011. július 8., péntek

A Tenger

A Tenger

A Tenger kékje, zöldje
hullámzó
ringatása
a Tenger
állandó,
fövenyre zúduló
suttogása
hív..
körbeveszi
a lélek
csontjait,
s ütemes morajlással
kocogtatja
zendülő-lázadó
sejtjeim.
Tenger,
éneked után
vágyom, s
érintésed
erejére..
Jöjj TengerAnya
Hófehér
Sirályként
vijjogva
az égre..
s a belső
ébredésre!!!!
2011. július 7.
 

A Sámán és a ..

A Sámán és a Növények

Növények
színén és fonákján
belső utazásra
hívnak az ősi
sejtek,
hatalmas csészealjak
melyben
megláthatod
valódi teremtés
áldotta
arcod.

Add fel a harcot
s fájón, félve
állj ide,
pont ide,
mellém
e zsálya levélre
ahonnan
ugrani
fogunk.

Mi: Te és Én
a Bátrak csapatából!

UGORJ!!

Légy Te is bátor,
ne csodálkozz
hogy e világi éned
az őrültebb, féltve
visszahúzna Téged,

Csak Jöjj e nagyszerű
Kalandra,
ahol a színek
milliónyi
kavalkádjában lüktetve
vár
az ÉLET!

2011. július 3.-a

Sebzett..

Sebzett énünkbe..

Sebzett énünkbe
a világ nyílhegyei
újra és újra megmártják
forgó élük, tollas, horgos
csillogásuk rezegve remeg
s a sebből kiordító éhes
fájdalom örvényt
issza mind, ki
szavakkal öl,
vértet tépve
vág!
Én mégis a
szemhéjad
remegése
mögötti
tó -tükörfelszínt
hívom
újra meg újra
s kérlek
ebben fürödj
meg, hagyd
oda a lesben állók
kövér, győzelmi mámorban
rángó, izzadt
nyálkás remegését!
Szívemet nyújtom,
s az Égi Fényből
Szőtt Léptek
áldott mezejére hívlak,
ahol elenyészik a
bánat, a vád,
a vicsorgó..
Jöjj, hívjuk meg együtt
az Erdők Szent Zöld
menedékét,
s meglásd
magától
hullik majd ki
a mérgező nyílhegy..
s gyógyító tapaszt
hozz, lám
a süvöltő.

2011. július 3.




2011. július 1., péntek

Gyógyító Újhold

Napnyugta előtt 

Az Ég gyönyörű kelyhében szürkére pettyezett felhők úsznak, a Nap eltűnt a feketének látszó hegyek mögött, mint egy fénycsóva úgy játszik a fény e tágas, látható galaxisban. A hegyek teteje felett feltűnnek a vörös, finom narancsba kúszó színei, apró kapuk, melyen holnap újra elősüvít a szél!

A zöldellő szántó alatt, halkan nyöszörög egy kábult Földszellem, bilincseit próbálja lerázni magáról.

A Vándorló Gyógyító meghallja a keserves zihálást. Atletikus, erős test a föld alatt rángó, lassú fáradsággal próbálja fejét kiemelni az átok sújtotta bilincsből. Arcára kiülnek a szenvedés redői, meggyötört, vén férfiarc ez, göndör haja, akár az ókori görögöké fürtökben táncol izzadó koponyáján.

Mi történhetett?

Véres csaták dúlta asztrális világban járunk? Vagy az elhanyagolt, szétesett tér-idő kapukon átért egy régi történet?
Talán egy vad, idegen horda gyűrte le a hely szellemét? Nem tudhatjuk.. most nem.

A Gyógyító Vándort nem lép vissza a szenvedések tengerén keletkezett üres résekbe, nem fordítja fel az idők vénséges köveit .. hátha kicsúszik e történet szála.

Csak figyel.., s nézi az Ég lüktető élő szikráit, s a Föld-Szellem sóhajtását.

Csak figyel és vár.. lassan a szürke égbolton kikanyarog egy kék gomolyag, akár egy bájosan megcsavart felhő-kalács felette félkaréj Hold alakban újra feltűnnek a vörös, a fehér, a színek játszó éles pillantása.

A Fák enyhe, hajladozó játéka elcsendesedik a sötét érkeztével. Csak a rezgőnyár didereg, reszket s hívja az átjárhatatlant, a megérthetetlent, a mégis létezőt, ami nem nyílik, de mégis látható.. ami nem vezet, de útba igazít.

A Vándorló Gyógyító, markába szedi a gyülekező csillagok fényét és kántálni kezd. Éneke nyomán örvénylő, fehér, spirál alakban a szántó sarkain megnyílik az Átjáró!

A Vándor, tarisznyájából előszórja kövek varázsát, s hullik, peng a kavics, játékos formában szóródik ki az útra.. nincs itt a Hold ezüst sugara, mégis egy kis derengésbe tűnő jelenlét árad a kövekből.

A kövek alatt, kék kristályként izzik fel az üzenet, a Vándor Gyógyító bólint és fél dió csónak formákból merít a lenti Forrásból, melyet csak ő lát, meg az Őt Segítők.

Megkéri Növény testvéreit, hadd legyen most ő is egy kicsi fűszál éles szeme. Zöld tenger társaik ezernyi seregének, széles, mindentudó csapatának egy aprócska darabja.

Az engedély átjön, s felfénylik tenyerében a zöld erő, ahogy homlokához szorítja a szálacska igaz erejét, szép esszenciáját.

S mindjárt látja is mennyi kötelék szorítja le az Óriás testét..
A föld alatti kötelékek húzzák az izmos vállak, óriásra dagadó izmait.. mindegy miféle rossz varázslat ez..a Cselekvés erejét elhozza az Újhold fénylő ígérete.

A Mélyben lévő gyökerek kiszáradt végeit kellene megöntözni, s akkor, a friss erő végigsuhanna a szomjazó Föld szellemi testén. A Vándor híjjogó kiáltására egy Griff ereszkedik le és máris felfelé szállnak a felső világba.
Az égi kutak ezernyi formái közül, egy hosszú ösvény végén keresgélnek..
egy korábban talált vén mohadarab, (a göndör óriás hajfürtjéből) mutatja meg végül az igazi Forrást. Mert az égi kutakhoz kell egy kulcs, a szenvedő lélek kérésének sóhaja..
A Kút Őrzőihez vitt ajándékok megnyitják az utat ,s a sehová nem tartó, de mégis mindent befogadó korsó megmerítkezik az Élet Vizében.
A Vándor visszaszáll, s a Griffről leugorva, a föld rejtett hasadékain lecsúszik a gyökerek tekervényes sorába.
A legszárazabb gyökerek mellett megfeszülő köteleket, mely a Földszellem húsába vág, gyors és éles kiáltásával, s az erre megjelenő Farkas Segítővel egy-kettőre cafatokra tépi.
A Szent Víz feletti duruzsoló, kedves, gyöngéd szavak.. mind életre keltik a Víz-varázslat gyöngyöző sorait!
S a víz elindul, széles folyamban hömpölyög.. s szomjas kortyokban nyeli el az Óriás teste.. a cafatokká ázott köteléket elmossa ez a Vad Életfolyó, mely igézetes kék lánggal világít..a tajtékok felszínén a parányi dióhéj csónakokban, arany-pánt homlokú aprócska, de fénytől ragyogó tündérek úsznak.. karjaikkal irányítva az áramlást, hajuk lobogása az éltető arany napszikra remegését idézi.

A Víz elnyugtató, hosszú, simogató, gyógyító fürdője után a Vándor meghajol s búcsút int a Vizi-tündérek e derék csapatának..

Ezután a MohaAsszonyok jönnek, s rókák ugrálnak át a föld síkjaiból a láthatatlan világba.. Vörös-föld bölcsességük és a mohadarabkák nyugtató érintése.. s a sebesült Óriás lassan elnyugszik.. ellazul karja, lába.. testén átvillódzik a gyógyító fény.. a Vándor halkan zümmög és az életre kelt hangok mellett a Leány, a Kezdet Istennője táncol, fehér, szép érintése gyógyító palástba burkolja a testet.

S a Segítők szépséges nyugalommal, ellazítják a meggyötört arcot, a zöld Ékköves Ragyogó Brigit, tenyerét az egyre ifjabb Föld Szellem homlokán nyugtatja.

Így telnek a percek, az órák, s lassan álomba szunnyad a fekvő. Elcsendesül a Gyógyító Barlang..
s megpihennek a Gyógyító Szellemek, Fények.

A Vándor még körben elhelyezi a szent kövek állandó vibrációját, s az Erő jelenlét újra és újra felvillan, majd szendergő, de állandó rezgésben öleli körbe a Föld-Szellem testét..

s az Újhold köré gyűlt csillagok jólesően pillantanak egymásra.

A Vándor Gyógyító köszönetet mond és elballag a kunyhójába, mely egy közeli Fa tetején van.

Az Éjben csendesen zakatolnak az Őrzők láthatatlan malmai.

(Ma is gyógyult egy kicsit a világ.. jó éjt az Olvasónak! )

Estefelé

Estefelé

A Hegyek feketére váltották színeik
zöld palástját, az ég felmordult és
szabadjára eresztette a Szél bátyó
vadságát,
s az Éj
éhes vadmacskái körmükkel
felszagatták a világosság
vitorláit.

Mancsuk nyomán, a  seb
vörös-narancsba jajdult
s szisszenve hallik e
hang, a
levegő éles remegésén.
Holnap is hallod
e jajkiáltó, széltépte
rohamot.

S mégis egy pillanatra
megláthattad az elfutó
Leányt, Fehér Paripa
alakban
az Istennő
édes sziluettjét
ki átvágtat
az esték, hosszú során is.

Lélegzet elakad, a szem felfele
fordul, mikor
e fénylő, éji sötétbe
benéz a Lélek,
egyetlen szeme,
mely belülről e testet
szépen
takarja.

A kehelyben ott lakó létezések,
egészen hosszú
sora feltárul,
ha a tüdő
zakatoló, nagy
remegése
felveszi
a harcot,
e hideg kiáltással,

ami kint roppan,
a sötét előtti
nagy-nagy futásban.

S a testben zakatoló
imák messzire szaladnak,
ahogy lábad már csak futva
érinti
a földet,
s megigézve
táncolnak
a talpak, megérintve
Földanya édes-bús homlokát,
a szépet!

E furcsa káosz szertefoszló
nesztelenségében,
a szürkületben
átfut előtted
egy mezei nyúl,
füle hosszú
úgy ugrik át a tájon,
hogy senki se látja.

Csak a fűszálak
lengenek, ahogy felülről
lefelé pörög,
az égi dallam,
ahogy halkan
elkezdi a nótát,
a szöcske, a kabóca,
s pityogva szól
a fürj,
az apró.

Szép futásomban
megölelem az erdőt,
a késő
estben járót
s integetek a
vén apókák
láthatatlan,
védelmező
seregének.

Tárt karral
rohanok én már,
s a kiskutya is gyorsan
galoppol,
így jutunk ki a még
lélegző
fények
utolsó csókjainak
ízes peremére.

S lelassulva a falu szélén,
álmos köszöntésbe
szőve, a
mai Föld-imánkat, meghajlunk
az Ég előtt, s
áldást terítünk az út
porlepte
szegélyén megülő
lélek-rokonságra.

Áldott Újholdat Mindenkinek!