2011. december 25., vasárnap

Száll a ritmus..

Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!

Régi helyek fa-föld
táborát idéző
természet ölelések
tél ízű
csókok,
faszén-parázs fészkek
terrakotta nyoma.

Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!

Száműzött népeknek,
megsérült lépteknek,
feltépett sebeknek
fákat elégető
bársonyos réteknek
felmordult szaván
sietünk Hozzád!

Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!

Elfeledett emlékek
láncán ébred a hajnal,
s az idők számolatlan
köd-kócos hátán
utazunk,
nagy
zajjal.

Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!

Kócsagok fehér repülése,
Darvak nyújtott
nyak-remegése
s a fekete föld mély, sár
szántotta
nedves illata.

Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!

Kihúzott háttal,
felemelt fejjel
köszönt a reggel
s benne a Nap halovány
fénye,
égő emlék sugárzó
vetése.

Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!

Megtett lépteinkben
vad tűz
visszanézés
ősöket köszöntő
tér tengert ölelő
Hazatérés.

 
Hazaérkezés!

* * *
2011 december 25.
ihlette: Carolyn Hillyer and Nigel Shaw Exile album, első szám

"Exile is departure, separation and loss. Exile is enforced, chosen or the outcome of strange circumstance. Exile is painfully physical, coldly political and deeply personal. Exile is the shadow of war, the grip of despair, the emptiness of grieving arms. Exile is a heavy wind that crashes through cultures, tears at relationships and rips apart the soul. Exile is the impossible abyss, the deadly trail and the churning hungry ocean. Exile is the overwhelming pull towards
home, yearning for familiar people, longing for ancestral lands. Exile is crossing mountains into loneliness, walking dusty roads amidst confusion, wandering lost inside a world of death. Exile is a song
of mourning, a dance of remembrance and a promise of return. Exile is a brave cry that echoes through generations and a faithful flame that feeds the tribal hearth. Exile is the search for a beloved, for completion, for peace. Exile is a root deepened by loyalty, a spirit grown stronger through adversity, determination honed by belief in a just & balanced future. Exile is eyes widened by vast horizons and hope kindled by the smallest possibilities.We will find a road to take us home. Ancient spirits watch for our return."
 
http://www.seventhwavemusic.co.uk/albumexile.htm

köszönet! Thank you your inspiration work! love!

2011. december 21., szerda

Mai kép

Mai kép

Vonatra ültünk,
a lelkem meg én
Majd elrobogtunk
a hegyek felé.

Kisiklottunk a város
markából,
s beledőltünk
a hideg hóesésbe.

Csak egy órányi út,
s a zötyögő vasút
máris
hazaért.

Sétálni kezdtünk..
s megcsodáltuk
a csendet,
a fehéredő tájat.

Tölgyfaleveleken
dideregve szálltak
a hópelyhek
finom szálai.

Az erdőben őz
szaladt tova,
s a ménes mellett
róka kóborolt.

A hegyekből egyszerre
lezúdult
az északi szél,
zabolátlan, mord

Átsüvítő, fagyos
csókokat szórt
s fázósan
lépdeltünk tova.

Csipkebogyó piros
szív színe mellett
elszórtuk, imánk
magjait

S bele merengtünk
a cinke-tengelic raj
halk dalába, gömb-raj
szárnycsattogásba

hirtelen.

Az ég, mint szürke
'Őfelség' uralkodott,
s pipáztak a vén,
bölcs hegyek.

Kis patak folyt,
hempergett
a tél hidegében,
de még zúdult,

bátor erejében,
nekiszaladva
a térnek.

A házakban villanyok
égtek,
a lovak futottak,
s baráti szavak

meséltek.

Majd jött az est,
a sötétbe lépő
s mi,
a két visszatérő

újra útra keltünk,
vonat ringatta
mindazt, mivé
lettünk.

* * *
december 21.

2011. december 19., hétfő

Kutyák, Dió

Kutyák

Kutyák futnak a
hóban,
osztozunk a havas
ragyogóban!

Kutyák futása
gyönyörű,
lelkemben
megnyílik
a derű!

Szánkón utazom,
Husky-k húzzák,
csapatom
velem táncol,
világokon át!



Dió

Dió,
mi egész
akár, a Föld.

Dió,
mi törött,
akár,
az Ég.

Héja barnán
tündököl,
aranyfény-hajó!

Szétválik,
belsejéből
áramlik
a
jó!

Sütemény
lesz
vagy ajándék
íze,
dísze?

Ki tudja,
de benne
van a
Föld egésze!


Úszni a hóban


Úszni a hóban

Úszni a hóban
nagyon jó!

Angyallá válni
megható!

Kabátod
súrolja
a hópelyhek
rejtett
világát,

Lelkedben
őzek
ugrálnak,
dombhátakon
át!

Úszni a hóban,
a mindenhatóban,
nagyon jó!

Légy hát maga a
hó-csillagfény-
ragyogás,
légy
föld-takaró!!!

mert átölelni
azt a világot,
nagyon jó!

Fenyőfák, Ünnep

Fenyőfák

Fenyőfák álldogálnak
szelíden,
szívem takaróját
rájuk
terítem!

Fenyőfák táncolnak
csendesen,
titkukat,
ma éjjel:
meglesem!

Fenyőfák
ringatóznak,
zöld
bölcső!

Kis hegy
tetején,
őrizte,
vén idő!



Ünnep

Ünnep,
kiteríti
lekünk
színes
szálait..

Nézd, a
csend
hol
lakik?

Érezd meg
barátom,
s engedd
be..

Szíved, ma
legyen
kékcinke,

s hadd hallja
a Mindenség,
éneked!




Karácsonyi "ajándékok" 2.

Sütemény

süteményt formáz a
kéz,
figyeld csak meg
mire mész
ha a tészta
varázsa
ujjai
köré csavar!

Nem lesz semmi
baj,
édes lesz
és
mindenkit
felkavar!




Hóember

Ha újra születnék,
hóember lennék!

Ha újra látni
akarnék,
hóember lennék!

Ha újra nevetni
szeretnék,
hóember lennék!

Ha álldogálni
vágynék,
hóember lennék!

S ha
hóember
lennék,
egy nap
a táj szívében,
újra megszületnék!


* * *
december 18.

Karácsonyi "ajándékok"

Szeretet láng

Szeretet lángban,
ölelni másban,
fenyő ágán
finom ragyogásban
csak meglátni a
csodát,
az örökkön létezőt.




Áldás

Áldásban gazdagon
hull a hó,
belül..
s kint szánkózni
volna jó,
de csak az esti fények
mögötti
sziluett,
ébreszti
csendesen
a szívet.



Szarvasok

Szarvasok cikáznak
lehunyt
szemhéjam
mögött,
a tündéres
észak
ide
költözött
s lelkemből
szétárad
az ősök
csontjainak,
finom ropogása.

* * *
december 18.




Két diófa őrzi

Két diófa őrzi

Két diófa őrzi
a házat,
Ringatja szelíden
az éjszakai
lázat,
s a fogyó Holdban
lassan olvadósan
megindulni látszik
a
hóesés.

Arcodon szánkózva,
mesés.

A csillag-gyermek
lassan, útra
kész.

Két diófa őrzi
a házat,
szunnyad
a táj,
dunyhája az ég,
s kék-zöld hegyek
kopott
háta hirdeti
a Természet
téli erejét.

2011. december 16., péntek

tegnapi..

Tegnapi ölelésed
keresem,
de az idők nyomán
elveszett,
Kedvesem!

Volt lágy, volt
forró,
volt eszkimó-fóka
orr
érintő pillanat.

Volt hosszan
ringó,
szempillák átfűzött
fényén
andalgó.

Volt rövid,
vad-viháncolós
ugrálva
örömteli,
Bohémiába tekintő.

S ma csak
az esőcsepp
kerekded
tánca
hull.

Zokogva
érintésedért
kigyúl, majd
elalszik
egy tétova
csillag.

Csssh ..lelkem,
ringatva
ingat
a tér..
s az
éj.

Egyszer
hazatérsz..
Egyszer
hazatérünk..
Egyszer
hazatérek

s újra érezlek
Téged,
valaki másban
feloldódó
puha
sóhajtásban.
Ha jönnek a könnyek..

Ha jönnek a könnyek,
csak légy könnyed..
nem baj ha lépted a
vizes utcakövön kopog,
zakatoló villamosok
s esti beszéd-zajlások
között.

Az esőcseppek elkeverednek
sós ízeid
a fekete betonra
terítik.

Ne higgy nekik, ha azt mondják
"ez már nem gyász-idő!"
csak hagyd, hogyha
jönnek..
emlékek,
érzések,
könnyek..

Mint, akit magára hagyott
az
Ég,
úgy sétálsz
Te, kinek
otthona
volt
még..
nem is
oly
rég.

Ágak, fakoronák
átlátszók
s mintha ismernéd..
de nem látod
meg
azt
a világot,
mi lüktetve
lángolt
s tejszagú mellén
ápolt,
majd
dzsungel-léptűvé
nevelt.

Ma már elhagyottan állnak,
korhadó faágak
s fűrész alatt
felsíró
roppanások csak
mi szemedbe
csap.

Ha jönnek a könnyek
tágas
koronájukra
akasztva
hagyd ott őket,
díszéül
az őszi,
elmúló
időknek!

walk in the cauldron

..She was tired and exhausted.. it was old time when she started her walk .. to left towns, villages.. and folow the path of magnetized calls. Just arived the darkest day.. "why did you left me?" asked from the Goddess.. heart-saddness flood..and sharp pain.. inside.. She didn't see well the path.. just her feet ..they were in that deep trust.. they became noiseless than the big Owl-Spirit. They was able to follow the way.. The Moon hided her face, the rain of small eyes than a sparkling little lights.. they was smiled in their gentle-fatness..and they were hanging on the bare trees of naked arms.. The Goddess reached out Her invisible arms and embraced Her. She didn't realized the Spirit of endless presents. But she knew she need to fight again and again with this oldest pain. The Goddess and Her thosuands forms was sitting in the old stone circles.. She was there.. in the center.. in the cauldron of the deepest point. They knew this.. under the last 5000 years they saw that many tears and heard so many prays..and sigh-wishes.. They just started to sing.. slowly.. and on so many different ways.. the wanderer woman standed. They didn't hear just her heart of lumbering voices.. but her body felt the resonances.. thousands and thousands Goddess started to sing.. how many different melodies..
from the blind darkness.. than colorful strings ..the ancient voices are started to move.. to dance.. and to turn again and again.. in new and new form.. She closed her eyes.. and her body just moved.. she started to dance with the darkness.. her arms than a butterfly of wings.. and the songs are came closer and closer.. it was some Goddess form than an orange fire.. hot and quick.. it was some Goddess form than a blue-melody.. slowly but rolling..it was some Goddess form than a spring of smell.. green and sweet and close cuddling.. it was some Goddess foem deep than the earth of murmur cranches..
and they just came and came closer.. She felt the energies.. and she continued her dance .. her tears just was swimming on her face.. voices-lights-melodies-balls rolling everywhere.. the Godesses ..they are started to speak on the animals, plants, rocks, rivers.. of many languages..
the Cauldron started to fill with this "orchestra" with this chaotic but amazing choir..
She wanted to see them.. she wanted to feel them... from her closed eyelids..under her skin..from the wanderer cells.. just exploded the wishes.. to see..too hug..to feel.. and the crazy dance continued.. again and again steps and steps.. many kind of moving.. and leans.. and it was one moment when from her womb, from her inside.. something deep whirling just came .. and came up!
Than a big thunder..in one strong storm.. and she just felt the ancient vibration... the voice of power.. and she than a wolf.. just jumped from time..to time.. and SUDDENLY the deep connection was alive.. and the colors, threads, voices, pictures.. just than a wild river.. was everywhere..and she was able to go back in time.. and to "see" again.. Her inner eyes was open.. and clear.. her body was able to feel and to take in the Goddess of so many form and taste, and wild-gentle-thousand touching.
She felt her heart how grow.. how will be bigger and bigger.. and one hundreds arm just going out and touch the Goddess of faces and energy body.. and thsi caress was miracle.. the connection.. was real.. and deep.. Her and HER love was connected.. in this endless dance .. "my Goddess I never will left you!" .. and what an amazing moments.. the Cauldron started to be oneself expansion.. and from this ancredible song and voice dialogue .. in the foggy mystery..she glimpsed some new form.. her Tribe of members. They were tall and slim.. and they jumped than a grasshoppers.. and their voices was than a sweet food. ..joy-tears..
... after the great dance.. she saw one slim silver path...than a silver snake just went..and was drawing silver spiral the bottom of the Cauldron.
slowly.. from moment to moment.. the voices passed over in the silent.. the Godesses are was sitting back in their stone-places..
and she stayed there .. alone.. but never more alone.. in her body.. it was many high thousands vibrations.. images and forms and colorful vortexes..
and she now She is waiting her.
so she take a deep breathe.. and her naked sole touched the silver path of the starting point..
..
..
..
(later)
and in the Spiral Silver Path of center it happened the meeting with the Great Goddess.. personally.. alone.. face to face.. in the Green Palace what is the Nature of Rainbow Garden Heart..

if you would like to know how is happened the converstaion.. just go on.. the Cauldron of gates open in this night..

***
16 of December

* * *

My Goddess I love you, never forget!!!!
and I try to remember...please, remind me!!!
(your present in my blood..and in my bones..)
thank you!
your
old-soul-but easy-grasshopper-Szil

2011. december 13., kedd

Ne, még ne

Ne, még ne!

Ne, még ne bújjatok elő,
december van, hiába
váltunk mi kabátot, klímát,
..ti legyetek okosabbak!
Vissza, vissza zöld levelek!
Pihenni kell, visszahúzódni,
szunnyadni a télben,
hadd pompázzatok majd
a tavasz erejében.

Aprócska bokrok a
futtató mellett..
megzavart
néhány napsütötte
felleg..

Tél van, s messze
még a nyár..
ne, még ne..
hajtsatok
levelet..!
Zöld-szép-szikra
képeket
festünk majd
s picurka bokor
aurátokba
belefújjuk
a finom meleget.

Mély, dallamos
hívó szavára
a Föld-mélyi anyónak
peregjetek
haza..
színes levelek,
megannyi
árnyalattal
szőtt,
sejtelmes
üzenet.

* * *
december 11.

Zöld fácskák

Zöld fácskák

Zöld fácskák éltek egykoron,
föld táplálta, erdei völgyben
most fatönkkel tündökölve
halódva,
mégis
smaragd-színben
várják az Estet,
a Csillagfényest!
* * *
dec 11.
 

Ha összedől

ha összedől..
ha összetör..
ha meggyötör..
ha kínlódva kiált
tavaszvágyó vad sikolyokkal..

mutasd meg neki az erdők
hallgatag szelídségét..

hadd fúrja fejét a
a fagyos hidegbe..

s köd-szél-merengésbe dermedve
várjon..

míg feloldódik
a messzi
tájon.

A város foglyaként

A város foglyaként

A város foglyaként
élt.

Bár messzire vágyott.

Már nem éltek benne
fák, sem virágok.

Unott héjként görgött,
mint a többi, megrágcsált
dinnye.

S nem volt, aki a csendet
hintse,
se kint,
se bent.

Téblábolt, s nem tudta
mit keres

idelent.
 
 

For the 13 moons

For the 13 moons

dear Grandmothers,
it was a dream and
we went together
in the hidden
green.

It was one amazing
gold bridge inside
where I could dance
on the
night.

I have been there
so many times
it was enough
chance to create
the old path.

How strange
period
inside and out
I would like to be there,
but I'm can't know ...

The gates are closed
again,
and I losted
your circle
under the rain.

Forgive me
beloved
ancient
Thirteens
strong and wise..

one day
I will
find
the gates
and my ancient
tribes.

nothing voice,
nowhere the drums
I just stand there
and I must to collect
the past .

Forgive me 13 moons
and Grandmother Ones,
beloved Spirits,
trees, stones ..rivers..
and lands.


Please send me your
murmur steps and
your realm of maps
and I just go
where is no way,
or maybe ..yes.

* * *

For the blessed Grandmothers .. they were there .. in all the time.. and they will be!

13 December
 

2011. december 6., kedd

Álmok

Álmok

Mint hatalmas tengerek
végtelen hajóraja,
úgy ring bennem
az újjászülető
ébredés.