Földanyának

Földanyáért

A Kozmoszba repültem ma, a Végtelenbe ültem.. s e lázas, furcsa révületben örömmel láttam megannyi lényt, az Univerzum peremén, ahogy a Kozmosz, fekete csendjében úsztak.. s Végtelen Víz melódia áradt.. ahogy úszott, repült, futott megannyi Állat, Növény és egyéb Szellem, hogy fényükkel segítsen..

s Velem együtt, énekeljen a Földnek, a Földanyának. Rezgettük a hangot, megénekeltük a teret és az időt.. s elmeséltünk számtalan történetet..

Földanya vajúdó, megsebzett testét óvón, védőn betakargattuk, sebeire balzsamot kentünk a hajnali létből, megkínzott földjének barázdáit mind, mind megérintettük, kezünkből sugározva a szeretetet.

A folyókba, tengerekbe új varázslattal tiszta fényt küldtünk, s úgy képzeltük mind, hogy gyógyul, megújul a Föld, hogy Földanya bár fájdalmasan nyög, s lázasan dobálja testét, vergődve szorítja sebeit..

meghallottuk a jajszót és 

gyorsan futottunk mind, mert MINDENKI gyógyít, aki szeretni tud, aki rácsodálkozik a Természet szépségének rebbenéseire, aki tudja, hogy nincs elválasztás, hiába dobod ki, téged mérgez, hiába vágod ki, neked hiányzik majd, s ha elpusztul, te is siratod..

S megköszöntük a Levegő áldott, pici tündéreinek, sok-sok elementális lénynek a sok munkát..s képzeletünkben hagytuk, hogy mindenhol tiszta legyen a föld, a Föld tüdeje kitisztuljon.

S a Béke lángjait gyújtottuk meg, s láttuk, ahogy a barátok összeverődnek, s a közös tűz melegénél beszélgetve , könnyed, békés hangulatot küldenek szét..

Segítő Lények sokasága kintről, Segítő Lények sokasága bentről... mert egyek vagyunk a segítésben.. s a szív szaváé az érdem, mi odafigyel, ring, táncol, együtt dalol, ölel..

Amikor rázkódni kezdett... Testvéreimmel mind átöleltük.. letöröltük lázas homlokát, altató, nyugtató dalt dúdoltunk neki, s történeteket meséltünk, a tündérekről, a letűnt korokról, amik mégis visszatérnek.. 

"Emlékszel Földanya? mikor ott ültünk és annyit nevettünk? emlékszel, amikor virágokat fontunk hajadba s énekeltünk Neked? mikor dallal, tánccal, szép szóval ünnepeltük változásaid?

 emlékszel, amikor állatbőrben élő testvéreink eljöttek gyermekeink születésénél, s nevüket, bőrüket, csontjukat adták? 

emlékszel a nagy utazásokra.. hogy lestük az apró, parányi lényeket a  földben, a vízben, a levegőben.. s aztán felfedeztük a nagyobb, majd az óriás csodákat!"

s ölelésünkben lassan megnyugodott Földanya teste, fáradt arcán megjelent az emlékezés mosolya..s mi mind csendben örültünk. Testvéreink sorra repültek lélektől-lélekig.. s vigasztalásul  álomba ringatták őket..

a tér és idő, áldott Segítői sorra készítették el gyógyító pakolásaik, fürdőik, lélek dalaik sokaságát...

S mikor belepillantottunk a Végtelen Kút, vizes tükrébe.. örült a szívünk, hogy mennyi segítő kéz és szív hajol össze gondosan, fárad naphosszat, hogy a Földnek segítsen! 

Legyen áldott, egészséges, békés és kipihent a Föld! Küldjük szeretetünk Földanyának!

 Találkozzunk a közös meditációban, minden este 21h 12 perckor... még ha csak 10 perc is .. érezheted a Segítők és a Lelkek erejét!

 A fogyó Hold vigyen el mindent mi már nem kell, s hozzon újat ez a  szépséges Tavasz!

Hozz mosolyt Földanyának, emlékezz a Természet és az ember egységére, amikor még kéz a kézben jártunk!

Áldás!

Vándor Szil

Nigel Shaw:Water

Séta

Tavaszi napsütésben sétáltunk ma Zengővel, a 11 és fél éves collie kutyámmal, aki már nagyon felhergelte magát a nagy útra. Kellemes zsibongással teli délután, a falu talpon van, aki teheti a kertet rendezgeti, a kinti földeken lassan zümmögnek a traktorok,a távolból olyanok, mint egy 4 éves gyermek játéka, színes-piros.. hangja is van.. csak itt egy láthatatlan 'kéz' tologatja.
A délután aranyló ívén át, jóleső a séta, a finom napfény a körbeölelő madárdal. Zengi peckesen lépdel, ő már futna, szaladna..
Az út hosszú, erdei csíkja a hegyek felé vezet, a könnyű lépések mentén minden lépés egy ima Földanyához.
A föld sáros, kissé megszáradt felszínén őznyomok látszanak, a sás megszáradt világos szárai közt vajon a szél motoz? Az út széli csipkebogyó bokrok kesze kusza, szövevényes útvesztőiben ökörszem repül, könnyű megismerni, pici, hetykén felcsapott faroktollairól. Az ég már a hirtelenkék színekben pompázik, könnyű kereszteket rajzolnak a távoli repülők, fehér szalagjai. A kis út melletti fákban madárrajok csiripelnek, Zengi neki-nekiszalad a szélnek, s finoman vakkantva hív, csalogat, hogy kerüljön ki már a labda, a kedvenc, a zsákból! A fák lábain átszaladó patak, ma nyugodtan csobog, közelről mégis sebesen folyik..csodálatos ez a zajló víz.. ez a mindig változó, mégis egyben lévő, megfoghatatlan, átlátszóan látható-láthatatlan elem, Földanya vére, ereink édes lüktetése. Sétálunk tovább, a szél hajunkat ráncigálja, s Zengő éles hangon ugat, könyörög, incselkedik.. a játék mindenekelőtt!
S repül a labda, Zengi fülei együtt úsznak a játékos Szél testvérrel, aki mögé settenkedik, bundáját cibálja, átbújik a hasa alatt, s meglegyinti laza füleit. Zengi veszi a lapot s ügetni kezd, amolyan lovacskás-skót juhász tempó ez, az az igazán szívlágyító.. a mozdulatokból áradó, lelkes energia, ami elárasztja a teret, ilyenkor minden gazdi elolvad .. egy kicsit. Szóval így futnak lihegve-vigyorogva a Szél testvér és Zengő a kölyöklelkű collie. Én csak nézem.. dobom a labdát.. szólongatom.. s magamba szívom a kék ég delejes erejét.
Továbbsétálunk, s megcsodáljuk közben a rügyező fákat, bokrokat, s elérünk a Tündéres-Égeresig, ahol a patak összes csavargó útja egybefolyik, szétválik, megint egybefolyik, megint szétválik. Én békalesre indulok, a jó múltkorában láttam egy erdei békát.. de ma nincs szerencsém, alszanak őkelmék még valahol. No sebaj, nézzük a vizes-mocsaras földet. A tavalyi héthez képest mindenhol zöld levelek sokasága bukkan elő, lándzsa-levelek, tojásdadok, szív-alakúak.. hosszúra nyúlnak, hasmánt elterülnek. Végtelen nyugalom ömlik el bennem, s régen látott 3-4 éves énem bukkan elő, leguggol a vízes-sásos birodalom mellé s tágra nyílt szemmel figyeljük az apró „akvárium” csodáit. Mint finom, szürke felhő úgy porzik a vízfelszín alatti iszapréteg, a levelek, a zöld növények, a belehullott, letört ágak kavalkádjai alkotják e vízi útvesztő hol fényes, hol sötét alagútjait. Meglátunk egy összepréselt sörös dobozt, nosza a cipő máris belemerül a sáros-leveles vízrétegbe, s egy ágacska segítségével kihalásszuk, örül is a Ligetecske szent szelleme. A sáros fémdoboz, a korábban talált sörösüvegek mellé landol a zsákba..s tovább nézelődünk, a Belső Gyermek és én.
Nem sok mozgás van, az égeres ágain átjutó fény, szikrázó táncot vet a finom kis „medencére”. Zengi nyüszög, hogy menjünk már.. hát jó.. legyen így! De egy pillanatra még szót kell váltanunk a Tündérrel, aki e helyet védi, óvja, áldásával kíséri.. így Zengit magam mellé hívom, egy kis fül mögötti masszázs leveszi a lábáról.. A Tündér ma csendes, csak finoman jelzi jelenlétét.. szívünk ezernyi impulzusát hagyjuk itt ajándékul..
Tovább ballagunk hát, s a mellettünk lévő bokrok gömbölyded kupolájába két őszapó érkezik, hosszú farktollaik, jellegzetes tollruhájuk messziről elárulja őket.



Az utacska mellett sárga virágok nőnek, Földanya homlokán lévő napsárga koszorú.. ránevetek erre a földből áradó fényre.
Játék, labda repül.. s Zengi szélsebesen rohan.. majd nagy körívben eldobja magát.. jaj, de finom is Földanya hátán hempergőzni.. majd felugrik, felkapja a kék labdát, csak azért, hogy hasra vágja magát s morogva elejtse. Erre már leülök én is, Földanya széles hátának, finom zölden ívelő karosszékébe.. s magamba lélegzem a pillanat csendjét, csodáját, tisztaságát. Ahogy felpillantok, Zengi előttem áll, s széles mosollyal nézz rám, fülei laza pózban csüngenek.. s nevet, mosolyog, szemében huncut fények csillannak. Morog s bökdös.. most kellene birkózni egyet, ah nem lenne csupa víz őkelme. Mert Zengi imádja a vizet, s szélesre tárt állkapoccsal falja, akár egy nílusi krokodil.
Lassan megéhezem, s ideje visszaindulni.. vár a kert, a házikó.
Visszafelé két, lustán elrepülő hollót látunk..s egy rajnyi seregélyt, akik mindig csak egy fa korona távolságot rebbennek fel, hogy aztán méltatlankodva odébb szálljanak, hogy ez a kétlábú csak jön, jön, jön.. nem akar megállni.
Az úton kérdések bukkannak fel bennem, s íme itt az idő, hogy megkérdezzem fa barátaimat.. mit is gondolnak ők ezekről.. nyugodt válaszaikon teljesen elképedek, pedig egyszerű, tiszta és igaz mind.
Egy (valószínű) fehér fűz előtt állok meg, s ő az, aki megmutatja az Élet könnyedségét, az erőltetés nélküli energia áramlást.. s délcegen áll, finom zöldes barka borítja, sárga porzókkal.. elidőzök nála, leteszem szívem fájdalmának terheit, s a fűdombocskán üldögélve érzem, ahogy átölel, elringat Fűzfa anyó, fűzfa apó, s a Segítők kisebb köre.. Zengő elém áll, lehulló könnyeim láttán vigaszul hosszú orrát arcomhoz dörzsöli, összeér az orrunk, gyengéd noszogatás, kedves jelenléte a Természet sok ezer csodáinak.
Természet Anyó áthömpölyög téren és időn, vén kezébe teszem zakatoló szívem, nyugodtan hallgatja meg, akár egy képzett órás mester, aki nézegeti, forgatja, hallgatózik hol is.. mi is romlott el a szerkezetben.. Természet Anyó sok száz színt hordó jelenlétében megszelídül a Szél, a Nap gyorsan vállára ül, a felhők megállnak feje felett. A kék ég finom palástot terít rá, a Fák könnyed, bólogató tánccal köszöntik, s felfelé emeli fejét a pirinyó, napságra virág csak megpillanthassa az Anyó jóságos arcát.
Az Anyó mindig, mindenhol ott van, de mégis mesebelien, néha megjelenik változó, megölelhető alakban, s ekkor köré gyűlik minden szerető, fénnyel teli élet szikra, a Természet Anyó összes gyermeke.. jó újra gyereknek lenni, s csak ülni a többiekkel, méla csendben, mindent elborító csodálattal.
Az Anyó ránk mosolyog, szeretete sosem fogyó bőséges erszény, élet-kút, kiapadhatatlan forrás, s ki tudja hogyan csinálja, de az utolsó kis fűszálacskának is jut belőle.. Finoman tartja a szívem, ahogy a békamentő gyerekek, két kézzel a pici unkát, s mikor kinyitja a markát.. a Természet sokféle színe, harmóniája mind -mind körbeveszi őt és új meséket, történeteket mond.. a Szél elringatja, a Nap felmelegíti, a kék takaró égi testvéreiről mesél, a Felhőcsíkok a szabadság sárkányairól regélnek. S így meg ez hosszan, míg fel nem sóhajt a szív, s elégedetten lehunyja szemét ..”Visszaadom Neked, mondja az Anyó – hagyd, szunyókáljon egy kicsikét.. holnapra frissen ébred majd..s mi régi, nehéz, borús holmi, azt majd szépen elfelejti..”
Csak üldögélek, mellkasom nyitott ajtó.. s az Anyó beteszi a szívem, madártestvéreim fészket raknak köré..s így most békésen szundikál, s aranytojás ívben őrzi őt a Lélek!
Elbúcsúzunk, csókokat dobálunk az Égnek, a Földnek s minden teremtett lénynek.. majd lassan hazaporoszkálunk, a táj szent szellemei még a falu széléig kísérnek.. majd maradunk ketten.., megint.. Zengi meg én..
Legyen áldott a Természet gyógyító érintése, áradjon béke, fény, szeretet és áldás testvéreinkre látható és nem látható rokonainkra, növényekre, állatokra, elemekre.. s megannyi szeretetteli lényre.

Szil-álom

( a kép egy későbbi, már zöldebb időben készült.. így fürdőzik Zengi! : )  )

A Gong Szent Szelleme

A Gong Szent Szellemének meséje

A csend palástján üldögélek.. s messziről mégis a gongot hallom, ahogy lassan előregördül az Idő homokján. Ősöreg szelleme aranyló fényből áll, megannyi szeretetteljes ütés edzette testét, mely olyan volt számára, mint sportoló izmainak egy jó, mély, alaposan átgyúró masszázs. Felszabadító és megerősítő. Mint a Templomok harangja, úgy kongtak, záporoztak, a szeretetteli Mesterek kalapácsainak üzenetei.. melyek fénylő testének minden sejtjét, átrezegtették.
Ezalatt, a Szent Gong Szelleme ott volt, az ősi Törzsi Tanács Vénséges, Szent Öregjei között, a Hangpalota láthatatlan, kitáguló-lélegző-apály-dagály termeiben, melynek falai vékonyak, akár a pókhálók finom erezete, melynek termei változékonyak, akár a Szél testvérek tánca.
A hang, a teremtés mindent átható lélegzete.
A Hangok olyan sokfélék, akár az élet ezerszínű szövedéke. Az ősi Törzsi Tanács Vénei, a Mindenség Forrásából merítették tudásukat. S komoly, csendes körükben történt meg a születés misztériuma, ahol a földi világban hangszerként ismert testvérek lelke, szelleme megérkezhetett új testébe.
A Gong Szent Szelleme régóta készülődött már. Idejét ezer és ezer év óta arra szánta, hogy Mesterei vezetésével mindent megtanuljon a vibrációkról, a rezgésekről, a különböző megnyilvánult és megnyilvánulatlan hatásokról, az Univerzum szent lüktetéséről, a Nagy Anya történetéről, s saját egyedi küldetéséről.
Ez a Gong Harcos volt, tudta, hogy erejével falakat fog lerombolni, s eltakarítja a törmeléket, hogy új, ragyogó erőtereket húzhasson fel.
Megtanult minden technikát, amit egy harcosnak tudnia kell. Az első ezer évet ezekre a gyakorlatokra szánta, kipróbálta Szellemét, edzésbe fogta, s a megismerés határán elvetette s új oldalról kezdte felfedezni. Sok-sok utat kipróbált, s átdolgozta, újra és újrastruktutálta Szellemtestének izmait, feszítette, nyújtotta őket, apró lángokká törte, majd jóleső roppanással tette helyre minden porcikáját. Tudta, hogy az Erő megtartásában csak magára számíthat. Ehhez rengeteg, számunkra felfoghatatlan sok idő kellett. De minden tanulás egy érett tapasztalássá válik s egyszer csak eljön az idő amikor új fázisba lépünk.
A Szent Gong Szelleme kiváló Harcos lett, a következő 1000 év alatt a gyógyító tapasztalatait gyűjtötte össze. Ehhez a Szívéhez kellett fordulnia, s a mély, kozmikus, szeretetteli bölcsesség ragyogó tanításaihoz. A Gong Szellemének Szíve hatalmas utat járt be az univerzum parányi sejtjeitől, az óriás meteorok világáig, s útja során számos lénnyel, tapasztalattal, energiával találkozott.. s megtapasztalta a Hangok erejét, melyek újra és újra átformázták szívét, míg végül megtanulta felismerni a gyógyító energiákat
Ekkor vált Gyógyító Harcossá. Hosszú utazása után került az Ősi Törzs Véneihez, ahol az Univerzum tapasztalatainak finom, szívárványszínekben pompázó, állandó lüktetésének visszhangja mindig betöltötte a teret.
A Tanítók: Fehér Fénypalást Apák ( akár a mi mesebeli apókáink) s a Vörösen Ízzó Fénymag Anyák csoportjaiból álltak. Természetesen a Szent Gong Szellemének és Szívének útját számtalan egyéb szellemi lény kísérte és segítette.
A Hangok törvényeinek tanulása után..
az Ősi Törzs Vénei elé léphetett, ahol megtanították látni! Edzett szellemteste és ragyogó szíve most egy szépséges szemmé állt össze, mely mindent lát, befogad és kiáraszt az Idő lüktetése, a Tér játéka szerint.
A Vének Tanácsának Öregjei készen álltak, hogy megáldják a Szent Gong Szellemét, az atyák bölcsességének áldásával.
A Vének Tanácsának ÖregAsszonyai készen álltak, hogy a narancsba játszó, vörösben parázsló Bába Körbe vezessék, s megáldják az ősanyák áldásával.
A Születés misztériuma mindig lélegzetelállítóan izgalmas és szent rítus az Univerzumban.
A kozmosz szeretett lakói közül, aki épp teheti összegyűlik ennél az eseménynél, s halk elfogódottsággal figyel..ki közelebbről, ki távolabbról..hiszen a tér-időben minden átjárható.
A Szent Gong Szelleme egyenletesen lélegzett s míg a külső körben a Vének Tanácsának Öreagapái őrizték a teret, addig a belső körben a Vének Tanácsának Bábaasszonyai megalkották Szent Kőkört, s meggyújtották a 7 tűz tángját.
A Szent Gong, a Gyógyító Harcos Szív még egyszer magába szívta az elmúlt évek pillanatait, csak azért hogy a következő pillanatban az Idő ürességének korsójába töltve
azonnal el is felejtse.. s engedje, hogy az Üresség teljessége kitöltse őt. Nem esett pánikba, mindenki tudta, hogy ennek így kell lennie...már elbúcsúzott szeretett Tanítóitól, Társaitól az Úton, az Univerzum Lényeitől.. készen állt az utolsó lépésre...
Amikor belépett a Szent Kőkörbe, körülötte minden BábaAsszony egy ősi énekbe kezdett, a Hangok Ősi Bölcsessége spirál irányba indult el..

Míg a külső kör Szent tanácsának felzengő kántálása a spirál másik irányát követte.
A Szent Gong Szellemének Szíve erősen dobogott s lélegzete felgyorsult.. hamarosan a dallamok, a melódiák, a hangok Szent révületbe vezették, s szédülni kezdett, mert hirtelen erős pörgés, forgó hullámörvény ragadta magával... Nem tudta felsikoltott-e vagy kiáltott-e
vagy futni kezdett vagy táncolt.. úgy érezte felrobban a színek, a hangok vad kavalkádjában.. csak azt tudta hirtelen minden felgyorsul.. és zuhanása megkezdődött a földi világ felé.
A Szertartás Ősi Rítusa sokáig tartott... s minden teremtő elv, minden bölcs BábaAsszony tapasztalt mozdulatokkal, gyakorlott légzéssel, vad tánccal, kellő varázslatokkal, mantrákkal segítette a Gong Szent Szellemét először a széthullás, majd a Születés felé..
Mindig egy megújuló csoda volt számukra a Lélek érkezése, az Univerzális köldökzsínór elszakadása.. a hanghullámok zajos, vad táncának, óriási örvényforgásának, apály-dagály-lélegzetű ritmusának, egy hirtelen, érces hang - a földi mester utolsó kalapácsütése – s a beállt csend, vetett véget!
Mindannyian megálltak és a Mindent Látó Vizes edény fölé hajoltak.. igen, azonnal tudták, hogy a Szent Gong Szellemének Égi útja véget ért, s a földi Útja meg egy pillanattal előbb már el is kezdődött.
A Szent Szellem egy gyönyörű, arany korongban pihent, még kábultan az eseményektől.
Gondos kezek csomagolták be aranyló testét, s tették pihentető sötétségbe, hagyva, hogy a következő 7 másodpercben, 7 percben, 7 órában, 7 napban.. 7 évben megtörténjen a földi varázslat, s
egy Lélek megérezze Testvére születését, egy erős hívást a Szent Szövetséghez.
Így is történt.. a Gong Szent Szelleme az első kábulat után egy finom, arany magházban pihent meg és várt..
Az Égiek, izgatottan nézegették a szent edény vizes hullámképét.. hogy mikor történik meg a Találkozás.
S egy nyugodt, áramlással teli napon, egy bölcs, tapasztalt Lélek, egy áramlással teli, rácsodálkozó szempár érkezett, hogy a tömegben meghallgassa a Gongot, amit sosem látott-hallott azelőtt.
A Gong Szent Szelleme felriadt szundikálásából, tudta, hogy megint egy előadás következik, ahol kíváncsi energiák veszik majd körbe.. s felkészítette magát az „énekre” a
kiáradásra. Tudta, még nem az a kéz játszik rajta.. de ez nem zavarta, türelmesen várt.
A terem megtelt és a Gong kinyitotta szemét, átnézett a hullámzó sokaságon és akkor meglátta Őt, fénylő, szőkehajú testvérét, aki nyugodtan üldögélt, enyhe bizonytalansággal a sejtjeiben. A Gong felnevetett, aranyló parázs költözött a Szívébe, s felkészült a Kiáradásra, icurka-picurka izgalommal.. hogy Fénylő testvére hallja-e majd a hívást.
Az est során aranyló fényével ölelte körbe a szunyókáló és éberebb lelkeket.. s finom fényhullámot küldött Testvére szívébe.
A Lélek már tudta, de a testet váratlanul érte.. kicist fáradt is volt aznap, még azt sem tudta jól teszi -e hogy itt van.. de aztán rábízta magát az ösztöneire, megtetszett neki a kerek fénylő pajzs, s félig szemlecsukva várt.
S a Gong Szent Szelleme Megszólalt, dala a szívéhez ért, mintha egy fénycsóvát gyújtotak volna meg, egy hirtelen forróság öntötte el a melkasát, s a szívcsakráját elöntötte valami furcsa zsongás.
Az est után kábán ment hazafelé, de ekkor már tudta, hogy valamiért találkozniuk kell még.
Így esett, hogy aznap este a Gong Szelleme egy hosszabb relaxáció után tudott csak békéjének almamagházába visszatérni, mert érezte a Testvére felől érkező kapcsolódás vágyát.
..(nem kellett sokáig várnia)
S hamarosan új otthonába érkezett.. A Szent Gong Szelleme lassan, a Lélek finom táncán keresztül életre kelt és minden alkalommal egyre közelebb engedte új társát magához.
Elindultak egy közös úton és mindketten boldogok voltak.. s az út tovább bővül s új és új Lelkek érkeznek, s a Gong Szent Szelleme minden utazásnál újra és újra belemerül sejtszintű, kozmikus emlékezetébe, minden varázslatos, finom ütésnél egy-egy újabb gyógyítói képessége kerül felszínre.. s a varázslat folytatódik, a Kör tovább forog..
A Gong Szent Gyógyító Harcos Szív Szelleme és a Lélekjátszó, Fényléptű Gyógyító között
egyre erősebb az egység, egyre kiáradóbb az üzenet. Közös tábortűzük lángjához odagyűlnek a tanulni-gyógyulnivágyó lelkek, az énekesek, a mesélők és szent áhítattal figyelik a Szent Gong Szellemének virtuóz bölcsességét.
Odafent az Égi Anyák és Apák Tanácsa, a Kozmikus Tudat bölcs, szeretetteli lényei ugrálnak, nevetnek örömükben, s védő, segítő, áldó energiájukat küldik a Fejlődés ösvényéhez. Áldás és köszönet a Szellemvilágnak és a Szent Gong Szellemének, hogy megosztották velünk történetük!
S a Történet tovább folytatódik..új és új kalandokkal..
                                                                              (2011 március 4. -e ÚJHOLD)
                                                                                                  Szilvándor
 

Szeretnél találkozni a Gyógyító Gong Szent Szellemével ?

megteheted itt:

                                               Telihold Szertartás Gonggal, mesével

2011. március 18.-a péntek este 18h-20:30h

Bp. III. ker. Nagyszombat u. 3.

                                            
                                           Havasi Mia lélekjátszó gongjátéka és a mesék általam..

Részletek : http://evkorforgo.freewb.hu/csoportos-kaland

szeretettel várunk!

A Szent Gong, Mia és Szilmesélő

Tavasz

Tavasz jön.. 

Tavasz jön, nem látod

de sejtjeidben érzed..

a természetben

lassan éled az új kezdet.. 

a határtalan

növekedés vágya, s minden

azt kiáltja: "Nőni, nőni, nőni akarok! "

s így is történik..

a picurka magból lassan

szárba szökik

a virág,

s újra színeivel pompáz

a tavasz!

Áldás!

Szilvándor

Március eleje

Március van és a föld nedvessége átsugárzik a cipőn a ruhán, az éles, késő délutáni szél még mindig kipirosítja az arcot.

Március van és a madarak vidámabban énekelnek...Zengi boldogan szaladgál, s az olvadó hófoltok, csendesen üldögélnek az égeres ölén.

Jóleső látni és érezni a  Nap fényét...áldott béke és csend terül el.. feltöltő a város nyüzsgése,  Anique-al töltött, sisterhood circle-ben töltött sűrű hét után.

Kuan-Yin áldott energiái velem maradtak, s Anique dalai visszhangoznak a fülemben.

Csendesen, de közeleg a Tavasz.. nagy a készülődés.. hamarosan a Víz Úrnő idejébe lépünk.

Szép napokat mindenkinek!

"No separation!"

Áldás!

Sziltűnő