Éj

Az Éj, fáradtan álmos,

A Mindenség teljesen átmos.

jó éjt!

A Messzilévő Kedvesnek

A Messzi lévő Kedvesnek

Te még nem látsz engem,
de bennem már felsejlik
egy kép..
Látom finom, okos fejed, ahogy
belemélyed feladatod mélységébe,
s érzem határozott
lépteid
szapora ütemét.

Te még nem látsz engem,
csak nagy ritkán nézel fel
a kéklő hegyek
magasára..
s olyankor valami furcsa nyelven
zsong a szíved,
de ez csak egy futó pillanat..
mi áthalad a lélek sejtjein.

De tudom, hogy ösvényünk
görbül, ide-oda kanyarog..
s mégis közelít,
legyen benne vad
vagy szelíd csapás,
kiszáradt őznyom
vagy friss vaddisznó
hemperegte
sár.

Tudod olyan jó lesz,
amikor az izgatott
felcsillanó,
örömben
úszó
szemek
összenéznek
és nevetésünk
villogó, fehér
kockáin át
már könnyünk folyik
mert megérezzük
a Forgószelet
köztünk,
ami zabolátlan
és gyönyörű!

S derűnkben
felolvad
a könnyedség
szakadatlansága,
s csak legyintünk a múlt
véste
sebhelyekre,
melyekből
mégis, méla
ámulattal,
áhított csendben
sorakoznak elő
a történetek..
csatákról, ütközetekről,
hosszú menetelésről..
mindarról..
mit éltünk, vívtunk, felejteni
véltünk.

Majd egy borzongató
pillanatban,
bátor,
de mégis
ér lüktető
remegéssel,
megérintjük
a hegek, forradások
csipkézett hegyorom
széleit,
s beleszédülünk
az alattuk
ásítozó
vulkánok
bódító
gőzeibe,
megcsodálván
e feketébe öltözött
vidék
kövületeit.

Majd gerincmentén
felfutó
hidegrázós
morajlással
térünk
vissza
a jelen-lét
szembogarának
egymáson átzuhanó
végtelen
mélységeibe,
újra és újra felkacagva
a bámulat
elszédítő percein
engedélyt adva
a szenvedély felizzó
parazsának.

Te még nem látsz engem,
de
bennem
már
nő valami
csendes,
ragyogó bizonyosság
szélesen mosolyfakasztó,
hogy utunk
összefut majd,
a kanyargó.

Az üresség tánca

Bölcseletek, olvasnivalók... 

Adyashanti  - az Üresség tánca

A meg­vi­lá­go­so­dás nem más, mint az én-tudatban bekö­vet­kező radi­ká­lis vál­to­zás. Most azt gon­do­lod, hogy te te vagy, ez azon­ban nem így van. Való­já­ban örök létező vagy. Itt az idő: ébredj fel! Nem hol­nap. Most.”

 

(Forrás:

http://nirmala.hu/2011/06/29/adyashanti-az-uresseg-tanca-satsang

Thaddeus Golas — TE vagy a létezési szinted egyetlen oka

…TE vagy a léte­zési szin­ted egyet­len oka. A belső álla­po­tod soha nincs prog­ra­mozva. Az a tapasz­ta­lat, hogy aka­ra­tod elle­nére kény­sze­rí­te­nek, vagy kont­rol­lál­nak, csak akkor képes meg­je­lenni, ha besű­rí­ted magad, ha összeszű­kí­ted a tudatosságodat.

A való­sá­gunk bár­mely szin­ten abból áll, hogy milyen egyedi, tuda­tos lénye­ket észle­lünk élőnek, és a meg­vi­lá­go­so­dás folya­mata az, hogy kiter­jeszt­jük a többi lények meg­ér­té­sét magunk­ban, amíg min­dent úgy nem érzé­ke­lünk, mint élő kölcsönhatást. Minél inkább vissza­hú­zó­dunk attól, hogy sze­res­sünk más lénye­ket, annál inkább egy „fizi­kai” világ­ban raga­dunk meg; annál inkább az anyag meg­szál­lott­ja­ivá válunk. Másfelől, minél job­ban kinyí­lunk a test­vé­re­ink és nővé­re­ink felé, annál kevésbé szi­lárd lesz a világ.

Min­den olyan tapasz­ta­lat meg­vi­lá­go­so­dás, ami­ben a tuda­tunk a jelen­legi hatá­rain kívülre tágul. Azt is mond­hat­nánk, hogy a töké­le­tes meg­vi­lá­go­so­dás annak a fel­is­me­rése, hogy egy­ál­ta­lán nin­cse­nek hatá­ra­ink, és hogy az egész világ­min­den­ség él. Azért nehéz írni róla, és erő­fe­szí­té­se­ket tenni arra, hogy elmond­juk, hogyan érhető el, mert beha­tá­rolt kife­je­zé­se­ket tudunk csak hasz­nálni, miköz­ben arról van szó, hogyan menj a hatá­ro­kon túlra.Meg­vi­lá­go­so­dott­nak lenni annyi, mint rugal­mas tuda­tos­ság­ban, nyi­tott tudat­ál­la­pot­ban lenni.A meg­vi­lá­go­so­dás maga a kitá­ru­lás folya­mata, nem pedig az, hogy egy rakás új határ­hoz érünk el.

Nincs egyet­len helyes módja sem annak, ahogy a meg­vi­lá­go­so­dás „után” kel­lene nézni a világra. Nem vagyunk köte­le­sek semmi sem lenni vagy épp nem lenni, amíg a szí­vünk­ben és tuda­tunk­ban tel­je­sek vagyunk..."

(Forrás:

http://nirmala.hu/2011/03/10/thaddeus-golas-te-vagy-a-letezesi-szinted-egyetlen-oka/)

Srí Niszargadata Maharadzs — A valódi világ az elmén túl van

"A vágy az, amely világra hoz, amely nevet és ala­kot ad. A kívánt dol­got elkép­zel­jük és vágyunk rá, és az meg­nyil­vá­nul, mint valami, ami érint­hető és fel­fog­ható. Így teremtő­dik a világ, amely­ben élünk, a mi sze­mé­lyes vilá­gunk. A valódi világ az elme hori­zont­ján túl van. Mi a vágya­ink háló­ján keresz­tül lát­juk csak, fel­osztva fáj­da­lomra és örömre, igazra és hamisra, külsőre és belsőre. Ahhoz, hogy olyan­nak lásd a vilá­got ami­lyen, túl kell jut­nod ezen a hálón. És ez nem túl nehéz, mert a háló tele van lyukakkal."

(Forrás: 

 

http://nirmala.hu/2011/03/10/sri-niszargadata-maharadzs-a-valodi-vilag-az-elmen-tul-van/)

*      *      *

Néha nehézkes a létezés, s fájdalmas döntésekre kényszerülünk.. jó emlékezni a tanítások esszenciáira!

Áldás!