2012. március 23., péntek

Zengimnek..

Zengimnek:

Útra lépő lábaid
megáldom, Kedves
szaladj hát a
színes hegyekhez
és a kanyargó
égi patakokhoz.
Lásd gyertyákat gyújtottam
szobánkban,
ősasszonyok képein
át
halkan elsusogtam Neked
a legújabb mesét,
Zengi, égi történetét.
Mert lásd megnyílt egy kapu
s Te mindig kíváncsi
Hosszú orr, Zengő
menj csak..
szimatolj bátran!
lágy szellő motoz
aranyló bundádban.
Nézd, milyen csodaszép az ég..
nézd a felhők szép lélegzetét..
s látod,
az égi virágok tündöklően,
Neked énekelnek.
tudd,
mindig szeretlek..
s Veled vagyok Bátram!
majd kacagunk még, az égi bálban..
s együtt lessük a manót, a
fa görcsében megbújó
koboldot.
De menj most,
látom a Kapuban Téged hívnak..
adj utat az újnak..
s hogy hadd öleljen a
Végtelen, Most!
Szívem,
Testvérem,
Kincsem,
engedd, hogy az Istennő
intsen.
Látod?
Máris átölel
s hatalmas karjával
jólesően
dögönyöz.
Az ősanyák szemében derű
csillan,
a fájdalom
messzire illan,
hisz jó pásztorom
HAZATÉRTÉL!
Találkozunk..
Az Égi kert összes szépsége
a tied,
A Földi kert itt maradt velem,
s integetek..
minden, csillagos éjjelen.

szerencsés vagy,
mert sámán vagyok
létrámat, mit nyírfából faragok
egyszerűen a Göncölszekér
lábához támasztom..
s széles-mosoly
arcon
szaladok Feléd.

Így lesz!
S elmesélem majd
éltem történetét..
s meghallgatom kalandjaid,
miből volt és lesz elég.

S nevetünk sokat, hempergőzünk,
ahogy tettük..
nem is oly rég.

Menj, Kincsem..
Vár a messzeség.

* * *

bocsáss meg a szenvedésért, szeretlek és Veled vagyok..csak hívj és mindig segítek, mindent köszönök, egy angyal voltál..már itt is..
hát még mi lesz az Égben? : ) parádés mulatság.. máris úgy érzem.

Vigyázz magadra Zeng, csak pár lépés, amit egyedül kell megtenned, gyönyörű aranygömböt rajzolok köréd, a gyertyák égnek, s a füstölő leírja kacskaringós, szép íveit.

Szeretlek, édes kiskutyám, és mindent köszönök Neked!
Őrzöm 4 tappancs, puhán karcsú léptedet.

* * *

átölel és tart
elenged és útra bocsát
Szil-ed

2012. március 12., hétfő

Istenek itala

Istenek itala

alma és mandarin facsarva

gépben zúgnak,
dallamra..
zúdul a fahéj s egy cseppnyi méz..
a tetején úszkáló kókuszreszelék.

mennyei ízek áradnak..

napsütötte erők
áthatnak!

* * *
2012 március 8.

Tanya

Egy alföldi tanyához
Fáradt Utazónak
nyugodt kedvén,
mintha átsütne
a fogyó, Holdfény.

Az éj csendjében finom
lüktetéssel dobol a szív,
s halk énekükkel
a kályha parazsára
emlékeznek a csontok.

Vidéki táj illata
megmaradt a bőrön,
kibújkáló zöld
levelek -tavaszi köszöntőn
illegnek-billegnek,
csendben integetnek.

Zengi hempereg a Földanyával
futna - ha lenne -
egy birkanyájjal.
De mivel az nincsen
marad a sárga teniszlabda
fut a térrel, a széllel,
az úttal
s csaholva harapja
a levegő szép-hűvös fényét.

Csendben letérdelünk
a sárga, száraz sásos
fűcsomókra,
4 őzet látunk,
messze bóklászva.

Földanya ima,
Égapa moraj
a test lélegző
játéka - enyhe szélvihar -
mégis,
édes fűszer csók
egy szent pillanattal.

Mintha az idő végtelenre
lassulna,
nem fut, szalad és rohan..
csak ballag
csillagfény-szelíden,
komótosan.

Madarak raja száll,
a szürke lég
alatt,
160 éves eperfák
kérge, mi kezembe
maradt.

Köszönet a tájnak,
a házigazdának
s a mindent elöntő
életöröm láznak.

Néha kiáradt a
Napfény az Ég
magasából,
áradjon az áldás
Földanya hasából!

Elcsendesül bennem
az íz-hang-árny-fény
kép
s elringat..
ezer karján,
az áldott
Mindenség.

* * *
2012. március 19.

Morrighan

Morrighan

Holló száll,
fenséges király.

Morrighan vár
a Fogyó Holdnál.

Kint a szikláknál
Tündéres-nép, táncot jár.

Táncos léptek,
díszes csatok..

Könnyű léptek,
manó vagyok.

Mosolyom, kobold-erő
csendül, pendül a furulyaszó.

Dobszó hallik
Élet-Fűzfa szépen hajlik.

Jöjj, erdei hajlékomba
Szép álmokat, átdalolva.

"Morrighan vár,
add a batyud Már!"

"Sohasem kár!" -feletted
bölcs Holló jár.

Zörren a csörgő.. megszülető
Élet-dajka-bölcső.

Táncunk az Egy!
Minden megrezeg.

"Csak lélegezzünk!
Csak lélegezz!"