A Föld szépsége

A Föld szépsége

A Föld szépsége átsétál rajtam,

Az Ég kéksége megáll,

gyönyörű erejében telve

Rád csodálkozik, Kedvesem!

A Nap koronája kiragyog a felhők

közül

és megérint, Kedvesem!

Játszi folyó hajladoz és

az eső elmossa

szívbéli bánatod!!!

*    *    * 

Egy kis útravaló erre a hétre!

Áldás!

Minden folyó ....

"Minden folyó eljut az óceánhoz vezető nélkül, térkép nélkül. Mi is eljuthatunk az óceánhoz, csak mi elkeveredünk az úton."

"Nincs szükséged vezetőre, mesterre ahhoz, hogy eljuss az óceánhoz – ez megtörténhet magától -, a mesterre azért van szükség, hogy éberen tartson, hogy ne keveredj el az úton, mert ezer és egy csábítás kísért.

A folyó szüntelen mozgásban van. Elér egy csodálatos fához; a folyó élvezi a fát, és továbbhalad; nem kezd el kötődni a fához, máskülönben megszűnne a mozgása. Elér egy gyönyörű hegyhez, de továbbhalad, végtelenül hálásan, hálásan a hegynek azért az örömért, hogy áthaladhatott rajta, hálásan minden dalért, táncért. A folyó hálás, kétségkívül hálás, de egyáltalán nincs benne kötődés. Halad tovább; nem szűnik meg a mozgása.

Az emberi tudatossággal az a probléma, hogy elérsz egy csodálatos fához, és oda akarod építeni az otthonodat; nem akarsz többé sehová se menni. Elérkezel egy csodálatos férfihoz vagy nőhöz, és kötődni kezdesz hozzá. A mesterre azért van szükség, hogy újra és újra emlékeztessen arra: ne kötődj semmihez. Én nem azt mondom, hogy ne élvezz semmit. Valójában éppen ha kötődni kezdesz, akkor nem vagy képes élvezni többé; csupán akkor tudsz örülni, ha nincs benned kötődés, ha nem kötnek béklyók. (Osho)"

Volt egyszer egy folyó

Mert volt egyszer egy folyó,

s mikor belegázoltak,

nem tudták, hogy teste

átível a látható formán

Beleordították zaklatott létük

s mocskos kezük, beletörölték.

Mérgekkel öntözték,

s mikor színét váltotta

ocsmány szavakkal illették.

Majd mind elhagyták partjait.

de egy nap, arra sétált

az Aranyhajú Gyermek és

meglátta a Folyó Asszony

vergődő szellemét

s a temetetlen holtakat

Nem tett mást, mint

leguggolt és a megérintette

a kavicsok érzékeny testét

suttogva finom szavakat

mondott nekik

gyógyító, aranyló fényeket küldött

a part menti kövek

nemzedékének.

A kövek meglepődve,

lélgezetvisszafojtva

álltak, hevertek, léteztek ott

nehogy megtörjék

a varázst...

S az érintő kezek,

szellemeknek látott

embereknek láthatatlan,

finom kedvességgel,

gyógyító érintéssel,

megáldották a

folyómeder kavicsos

ágyát

s mint, bezárt, vergődő sebből

a koszos váladék

úgy tört fel

a fájdalom..

zokogó,

füstformában kavarogva

a part menti kövekből..

a Gyermek a Fák Szellemeit hívta

s jöttek is ..

öles léptű

Fa Asszonyok

Kéreg tenyerükben

az ősi tudás bölcsességével

s gyászos, sirató énekükre..

a kövek megérezték, hogy

eljött az idő..

s most lehet..

s mind beszélni kezdtek.

Fájdalmuk zokogó hangjaira,

az Égi folyó érkezett..

úgy mosta ki sebeik..
hogy fénylett messzire felfénylett a táj.

Áradtak a fények, a hangok..

s hosszú idő telt el így..

míg végül a hüppögés utolsó hangjai

elcsitultak..

s a folyópart kövei megnyugodtak,

lázas remegésükből.

Ahogy testük ellazult..

már jött is az Éj,

hogy hűvösével

elringassa őket.

Másnap...

frissen ébredtek

s tele voltak örömmel,

tágult új erővel.

Ekkor a Fák, az Aranyhajú

Gyermek és a Tündérek,

mind odaléptek a Folyóhoz..

Lágyan kiemelték a Folyó Asszony

összezúzott testét

s a kövek immár, tiszta, ragyogó, fehér szőnyeg-fényként

terítették alá

szeretetük.

Lágyan mormoltak és a

Tengerről meséltek

neki,

mindegyikük lágyan nézett Rá!

Megdicsérték bátorságáért,

s hogy testével védte a folyót

magára véve a bajt, átkot,

s a hulladék zúzalékait!

A Folyó Asszony nehezen lélegzett,

teste csupa seb volt,

s hajába olajos foltok vegyültek

A Gyermek és a Fák,

A Tündérek és a Létező

Élők Segítő világa

mind-mind eljöttek,

hisz a Gyermek szív-béli

ragyogása

idehívta őket!

s együtt daloltak,

együtt gyűjtögették fű testvéreik

finom zöldjét..

s dalukra tengeri s más madarak jöttek,

kibontva szárnyuk, szép ívét, megfeszítve

s elhozva a sós szél,

párás, megtisztító ölelését.

Lemosva testét, bebugyolálták

a hajnali pára és az esti

csillagfény

derengő,

finom erejébe.

Hatalmas szárnyak suhogtak felette,

az Albatrosz messzi tájakról mesélt..

s mind vijjogva húztak egy

szép energia-nyalábot..mely mint,

puha hálózsák

védte, óvta , melengette a Folyó

Szent Szellemét.

Sokáig tartott a Rítus,

s míg elpihenő,

lágy felépülésben, lázas álmokból félrebeszélve,

majd megnyugodva

pihent el, a Sebzett,

Ők mind a Folyóparton állva..

szívükbe lélegeztek,

hogy érzelmeiket tisztára hevítsék.

S engedélyt kérve,

szent áhítattal léptek a vízbuborékok

kavargó

tarajába..

s ott mosolygó, fényes,

finom paskolással

át forgatták a Víz

színét s alját..

s egy

hatalmas

hálóval, a szemetet

mind, mind kimerték.

Ékes, csillogó kék színeket, gyönyörű

zöld hullámokat küldtek a táj egykor boldogan

fecsegő

felszínének.

s összekötötték őt az Égi vizekkel..

késő este lett megint,

míg a Szent Gyógyító órák

befejeződtek.

Elnyugodva szenderült

a Folyó,

Arany-medvék őrizték az álmát,

s vidám csiripeléssel,

a Madarak Népe

finom hang sátrat

kötött

föléje.

A Gyermek, a Fák, a Segítő

Lények, mind odakucorodtak

az esti tűzhöz..

s az éj csendjében

a csillagok alatt

megpihentek a jó

nyugalommal.

S 7 hosszú éjen át és

7 hosszú napon át

csak őrizték

az álmában felnyögő

Folyó Asszony Szent

Szellemét..

a Visszatérőt!

S még sokféle dolog megesett ott,

de mára végére fut e mese íve.

Eljött a nap, mikor mind odagyűltek

és a Folyó Asszonyt sorra mind megölelték..

s Ő felcsillanó szemmel

tért vissza,

tiszta, kéklő, fényes

otthonába,

őrizve a tájat, a csendet,

hallgatva a kövek, kavicsok meséjét,

a sürgölődő halak és más

vizilények

csapkodó történet-szálát!

Áldás!

A tündérek mágikus üzenetei

Megkaptad, amit kívántál!

Amit kértél, valóra válik

"A tündérek tudják, hogyan váltsák valóra varázslatos módon minden anyagi szükségletüket és vágyukat, és az embereknek is segítenek az álmaik valóra váltásában – mint neked. Ez a lap azt mutatja, hogy a tündérek boldogan megadják neked azt, amire vágysz! Együtt dolgoznak minden univerzális erővel és energiával, de te is segítheted, hogy imád gyorsan valóra váljon, ha együtt haladsz az áramlattal a saját életedben. Maradj a lehető legösszeszedettebb és legnyugodtabb, mert a negativitás akadályozhatja a vágyad megvalósulását. Menj ki gyakran a természetbe, hogy szellemed folyamatosan az öröm és hála varázslatos energiáival szárnyaljon."

Kis Arkanum Szivárványok Apródja: Kaland

OSHO ZEN TAROT: Kis Arkanum

Szivárványok Apródja: Kaland

Amikor valóban megjelenik bennünk a kalandvágy, olyanok vagyunk, mint ez a gyermek. Bizalommal telve, ámulatunktól vezérelve lépésről lépésre haladunk a sűrű erdő sötétjéből a fény szivárványragyogása felé, egyenesen az ismeretlenbe.
A kalandnak semmi köze a tervekhez, a térképekhez, a szervezett programokhoz. A Szivárványok Apródja egy olyan életminőséget képvisel, melyet bárhol magunkévá tehetünk: otthon vagy munkahelyünkön, a vadonban vagy a nagyvárosban, alkotás közben vagy épp egy emberi kapcsolatunkban. Amikor egy gyermek bizakodásával - ártatlanul, nyitottan és kiszolgáltatottan - lépünk az újba és ismeretlenbe, akkor még a legkisebb dologból is az élet legnagyobb kalandja válhat. 

"A Zen azt mondja, hogy az igazság nem alapulhat autoritáson, nem alapulhat a hagyományokon, a múlton. Az igazság egy radikális, személyes felismerés. Neked magadnak kell megtalálnod.
Az ismeretek gyűjtése veszélytelen dolog. Az egyéni tudás utáni kutatás azonban rendkívül kockázatos. Senki nem garantálhatja az eredményt. Ha azt kérdezed tőlem, hogy garantálok-e neked bármit is, akkor csak azt mondhatom: nem tehetem. Én csak a veszélyt garantálhatom - mindössze ennyi bizonyos. Én csupán egy olyan hosszú kalandot garantálhatok neked, ahol minden esélyed meglesz arra, hogy eltévedj, és soha ne érj célba. De egyvalami biztos: maga a kutatás segíteni fog a fejlődésben. Én csupán a fejlődésedet garantálhatom. Veszélyes lesz; áldozatokat kell majd hoznod, minden nap ismeretlen, felderítetlen vizeken kell evezned, és nem lesz térképed, ami segítene, nem lesz kísérőd, aki vezetne. Igen, milliónyi veszély leselkedik rád; sokszor letérsz majd az útról, és el is tévedsz - de ez az egyetlen módja annak, hogy fejlődj. A bizonytalanság az egyetlen mód a fejlődésre - az, ha szembenézel a veszéllyel, ha elfogadod az ismeretlen kihívását."

Vártalak

Vártalak.. 

Vártalak,
Te nem jöttél,
s az éj tovább szaladt
a Hold kerek-arany
szekerén.

A sötétben dalolni kezdett
egy kecskebéka,
s kinevetett
minden ivadéka.

A nyári éjfél
hűvösében
tündérforrás
két cseppjében

megláttam
viharvert szívem,
elhagyott
díszlet,
egy régi,
színházi kellék
mi ott maradt
még
az utolsó
színen.

Mesebeli..

Kedves Erre Járók! Egy történet szál a hírlevelemből..

Az éjszaka neszeiből írok Neked, a nyár forró öleléséből a hűvös éjszakában üldögélünk. Hogy ki.. hát az éj játékos kobold-manó-tündérei.. meg én. Gyere, pattanj ki az ágyból egy kis ír zenével talán könnyebb lesz!

Celtique Irish Folk

http://www.youtube.com/watch?v=xKnZgDyS38g&feature=related

Zöld Béka zenekarunk húzza a talpalávalót!!

szeretnél egy gyorsabbat? Ezt imádni fogod:

The Irish Rovers - Patsy Fagan

http://www.youtube.com/watch?v=dCdZJppo2PQ&feature=related

no, de csak lassan.. térjünk vissza az éj sötétjébe.. csitt, csak halkan kortyolgasd a tündér-forrás vizét butykosodból, még belerészegülsz az álom-fátyol-tündér nevetés finom ráncaiba!

Látod, az Éjszaka palástja szépen megnyílik s a ott, azon a szakadt kis résen, most átugorhatunk! Egy falevél finom erezete, aminek vonalára ülve repülhetünk..( pattanj ide mellém, ez ugyanolyan kényelmes, mint Han Solo szuper űrsiklója.. ne félj hát.. menjünk..)

s az éj megláncolt sötétsége ellenére, egy aprócska fénysugárban folytatjuk utunkat.. hogy bekerülhessünk a Mesék Birodalmába, ahol az ékes szó, a felcsillanó gyermeki ámulat keveredik vitézekkel, sárkányokkal, megvívott vándorlással, próbák ezernyi sorával, lehetetlen kívánságokkal,

(amelyek mégis teljesülnek) s a Belső gyermek mindent felfedezni vágyó attitüdjével.

Mindannyiunkban ott lakik a hosszú orrú Herceg, a szegény és okos Leány, a Púpos bölcs Öreg, a csilingelő sapkás Bohóc, a beteg, öreg Király, s a Medvefiú, vagy a Barackmagból született Fiú,

s az Élet-korsót cipelő Lányka, a Vándorló, az Aranysárkány, az Ezüstkastély s sok más alak és tulajdonság.

Hát utazzunk el, egy varázslatos szigetre érkezünk, az Éj sötétje már messze mögöttünk halad, a levél-repülőnk finom hold-ezüst csíkján elpihen lelkünk ősi, álmodó tekintete.

A lélek, állára támasztja finom vonalú kezét és nyugodtan néz le az idők magasából.

/egy kis zene hozzá../ENYA EIRE/ IRLANDE

http://www.youtube.com/watch?v=7n27He0lJwM&feature=related

Szállunk, szállunk.. s a táj gyengéd érintése gyógyító, finom remegéssel tölti el a körülöttünk lévő láthatatlan régiók, aranyló ködét.

Látod? Messze, délen egy nagy madár tárja ki szárnyát.. a mi falevelünk.. semmi hozzá képest.

Igen egy sas!

Ahogy közeledik, szemének gömbjében megcsillan egy átjáró..a kérdés: hogyan jutsz át, egy sas szemén?

Ott lebegünk hát, az időtlenség terében s íme egy hatalmas szem előtt lebegünk.. a Lélek nyugodt marad, az érzelemtest félve összehúzódik.. s tanácskozunk..

„Tisztelettel köszöntelek Sas Testvérem! A Nap Ősi Csarnokát keressük és lelkünk tétova szálainak gyökerét!” mondom és a hirtelen szél meglebbenti zöld ruhám...

Te figyelmesen nézed.. majd halk sóhajtással a Gyermek felé fordulsz, aki összeszorított ököllel ül a sarokban..

Lelked kinyújtja kezét és megsimogatja a Gyermek aranyló haját.. Fürkészik egymást..a gyermek habozik, hogy megbízzon-e?

A Lelked mosolyog és vár.. a Gyermek ismeri a sast! Keze lassan elernyed, feláll és lassú léptekkel megérinti a Sas fejét.. megérezve a tollak adta gyönyörű, szabad repülés képességét, elmosolyodik s a kő, amit kezében szorongatott, hirtelen arannyá változik.

A Gyermek felkacag és bedobja a Sas szemébe, ahol a Tűz Átjáró azonnal elnyeli.. s ezzel az út megnyílik!

Összenézünk s leugorva a falevélről, rálépünk az Arany Ösvényre. Újabb repülés.. a Gyermek kitárt karral áll választott madarán.. s sikongat az örömtől..

Mind elhaladunk egy furcsa, sötét, amolyan ferde tornyú vár mellett.. minden kietlen.. s furcsa szagok terjengenek..

egyszer csak meglátunk egy megsebzett Zöld Sárkányt, akiről véres húscafatok lógnak le.. s csupa seb, csupa vér..

Megálljunk? Tovább menjünk? Nem kétséges , megállunk..s szaladunk, hogy megkeressük a kutat..

de nincs víz.. a Kút kiszáradt.. a mélyében valami nagyon sötét... s furcsa, homályos, szédelgő.. érzést hoz..

Gondolkozunk, nézzük a pusztaságot, a kopár vidéket az élettelen környezetet, a haldokló Sárkányt.

S ekkor körbe állunk: s kezeinket összeérintve erősen az erdők zöld színére, a rétek finom hullámzására,a virágok ezernyi színére gondolunk..sóhajtunk.. lélegzünk s egy lassú tánc-imában hívjuk meg az Életet, az Ezerszínű-t az Istennőt..az Élet-adó-t, a Tűz lángját.. a fáklyát.. és a víz erejét, a hömpölygő Tenger Anya méhét..

dübörgő léptek.. s invokációnkra, szívhangjaink képeire, megérkezik egy Fákból álló család..

..megérintem, megérinted a törzsét, s a Fa elmeséli a hely történetét..

Tudjuk, hogy a víz miért tűnt el, s azt is hogy lesz még ezzel feladat, hogy a Kutat kitisztítsuk..

de most a Fák körében egy aprócska forrás, tiszta vize fel tud villanni.. csak 3 időpillanatig lesz velünk.. de ez elég, hogy megtöltsük kulacsunk és a Sárkány kicserepesedett ajkaihoz érintsük..

Halk, finom remegés fut át a szemhéján, majd kinyílik a szeme, hogy aztán szinte ájultan csukódjon vissza.

Bágyadt mozdulattal egy kulcsocskát ad nekünk.. s még egyszer ránk néz.. mond valamit, megfejthetetlen, ősi nyelven..mégis érteni véljük..

Letisztogatjuk arcát, s további vízcseppekkel próbáljuk magához téríteni.. nehezen lélegzik és nem mozdul.. maradunk és a Fák tanácsára egy védettebb helyet építünk köré..

Most nem tehetünk többet.. indulnunk kell, hogy megszabadítsuk a Kút elátkozott Szellemét, s hogy

megtaláljuk a kulcsocskához tartozó Kastélyt, s eljussunk a Nap Ösvényére...(folytatás következik)

Enya -paint the sky with stars

http://www.youtube.com/watch?v=gFiXftlH7ek&NR=1&feature=fvwp

Kedves Olvasóm,

a mesék szimbolikusak.. és a történetnek koránt sincs vége..

arra hívlak, hogy fejezzük be együtt ezt a történetet, meséld el .. meséljük el együtt, hol, hogyan történik a beavatás, a próba.. s milyen módon következik be a szerencsés végkifejlet.

Addig is , amíg eljössz erre a csoportomra,

addig is gondold át.. ha szeretnéd..

milyen lenne átrepülni az Éj hasadékán?

Mit jelképez neked ez a kép?

Mit gondolsz miért a Sas jelent meg? Mit jelképez, hogy át kell bújni a szemén?

Hogyan léptél volna át? Milyen a Te Belső Gyermeked? Valóban ismeri a Sast? Mit tesz ő?

Vajon megálltál volna a Zöld sárkánynál? Miért kopár és kietlen a táj..mit üzen ez neked?

s csak engedd be a szimbólumokat..

Kút, víz, kiszáradás.. kapcsolódás, segítség kérés.. a segítség érkezése.., a cselekvés..

mit tennél ebben a helyzetben?

2011.július 14.-én este

18h-tól 21h-ig várlak, hogy befejezhessük ezt a mesét.. 

Mesélő KörTe Est

ahol sok meglepetés vár rád, kaland, játékosság.. s nem tudjuk előre.. a tér ajándékai..

Ha csatlakoznál hívj: 06 70 238 8612 (előzetesen jelezd , hogy jönnél) ravenszil@gmail.com

Ha érdekel a hírlevelem, még csatlakozhatsz! (versek, mesék program ajánlók)

Áldott nyarat!

Szilvándor