Éj

Az Éj, fáradtan álmos,

A Mindenség teljesen átmos.

jó éjt!

A Messzilévő Kedvesnek

A Messzi lévő Kedvesnek

Te még nem látsz engem,
de bennem már felsejlik
egy kép..
Látom finom, okos fejed, ahogy
belemélyed feladatod mélységébe,
s érzem határozott
lépteid
szapora ütemét.

Te még nem látsz engem,
csak nagy ritkán nézel fel
a kéklő hegyek
magasára..
s olyankor valami furcsa nyelven
zsong a szíved,
de ez csak egy futó pillanat..
mi áthalad a lélek sejtjein.

De tudom, hogy ösvényünk
görbül, ide-oda kanyarog..
s mégis közelít,
legyen benne vad
vagy szelíd csapás,
kiszáradt őznyom
vagy friss vaddisznó
hemperegte
sár.

Tudod olyan jó lesz,
amikor az izgatott
felcsillanó,
örömben
úszó
szemek
összenéznek
és nevetésünk
villogó, fehér
kockáin át
már könnyünk folyik
mert megérezzük
a Forgószelet
köztünk,
ami zabolátlan
és gyönyörű!

S derűnkben
felolvad
a könnyedség
szakadatlansága,
s csak legyintünk a múlt
véste
sebhelyekre,
melyekből
mégis, méla
ámulattal,
áhított csendben
sorakoznak elő
a történetek..
csatákról, ütközetekről,
hosszú menetelésről..
mindarról..
mit éltünk, vívtunk, felejteni
véltünk.

Majd egy borzongató
pillanatban,
bátor,
de mégis
ér lüktető
remegéssel,
megérintjük
a hegek, forradások
csipkézett hegyorom
széleit,
s beleszédülünk
az alattuk
ásítozó
vulkánok
bódító
gőzeibe,
megcsodálván
e feketébe öltözött
vidék
kövületeit.

Majd gerincmentén
felfutó
hidegrázós
morajlással
térünk
vissza
a jelen-lét
szembogarának
egymáson átzuhanó
végtelen
mélységeibe,
újra és újra felkacagva
a bámulat
elszédítő percein
engedélyt adva
a szenvedély felizzó
parazsának.

Te még nem látsz engem,
de
bennem
már
nő valami
csendes,
ragyogó bizonyosság
szélesen mosolyfakasztó,
hogy utunk
összefut majd,
a kanyargó.

Az üresség tánca

Bölcseletek, olvasnivalók... 

Adyashanti  - az Üresség tánca

A meg­vi­lá­go­so­dás nem más, mint az én-tudatban bekö­vet­kező radi­ká­lis vál­to­zás. Most azt gon­do­lod, hogy te te vagy, ez azon­ban nem így van. Való­já­ban örök létező vagy. Itt az idő: ébredj fel! Nem hol­nap. Most.”

 

(Forrás:

http://nirmala.hu/2011/06/29/adyashanti-az-uresseg-tanca-satsang

Thaddeus Golas — TE vagy a létezési szinted egyetlen oka

…TE vagy a léte­zési szin­ted egyet­len oka. A belső álla­po­tod soha nincs prog­ra­mozva. Az a tapasz­ta­lat, hogy aka­ra­tod elle­nére kény­sze­rí­te­nek, vagy kont­rol­lál­nak, csak akkor képes meg­je­lenni, ha besű­rí­ted magad, ha összeszű­kí­ted a tudatosságodat.

A való­sá­gunk bár­mely szin­ten abból áll, hogy milyen egyedi, tuda­tos lénye­ket észle­lünk élőnek, és a meg­vi­lá­go­so­dás folya­mata az, hogy kiter­jeszt­jük a többi lények meg­ér­té­sét magunk­ban, amíg min­dent úgy nem érzé­ke­lünk, mint élő kölcsönhatást. Minél inkább vissza­hú­zó­dunk attól, hogy sze­res­sünk más lénye­ket, annál inkább egy „fizi­kai” világ­ban raga­dunk meg; annál inkább az anyag meg­szál­lott­ja­ivá válunk. Másfelől, minél job­ban kinyí­lunk a test­vé­re­ink és nővé­re­ink felé, annál kevésbé szi­lárd lesz a világ.

Min­den olyan tapasz­ta­lat meg­vi­lá­go­so­dás, ami­ben a tuda­tunk a jelen­legi hatá­rain kívülre tágul. Azt is mond­hat­nánk, hogy a töké­le­tes meg­vi­lá­go­so­dás annak a fel­is­me­rése, hogy egy­ál­ta­lán nin­cse­nek hatá­ra­ink, és hogy az egész világ­min­den­ség él. Azért nehéz írni róla, és erő­fe­szí­té­se­ket tenni arra, hogy elmond­juk, hogyan érhető el, mert beha­tá­rolt kife­je­zé­se­ket tudunk csak hasz­nálni, miköz­ben arról van szó, hogyan menj a hatá­ro­kon túlra.Meg­vi­lá­go­so­dott­nak lenni annyi, mint rugal­mas tuda­tos­ság­ban, nyi­tott tudat­ál­la­pot­ban lenni.A meg­vi­lá­go­so­dás maga a kitá­ru­lás folya­mata, nem pedig az, hogy egy rakás új határ­hoz érünk el.

Nincs egyet­len helyes módja sem annak, ahogy a meg­vi­lá­go­so­dás „után” kel­lene nézni a világra. Nem vagyunk köte­le­sek semmi sem lenni vagy épp nem lenni, amíg a szí­vünk­ben és tuda­tunk­ban tel­je­sek vagyunk..."

(Forrás:

http://nirmala.hu/2011/03/10/thaddeus-golas-te-vagy-a-letezesi-szinted-egyetlen-oka/)

Srí Niszargadata Maharadzs — A valódi világ az elmén túl van

"A vágy az, amely világra hoz, amely nevet és ala­kot ad. A kívánt dol­got elkép­zel­jük és vágyunk rá, és az meg­nyil­vá­nul, mint valami, ami érint­hető és fel­fog­ható. Így teremtő­dik a világ, amely­ben élünk, a mi sze­mé­lyes vilá­gunk. A valódi világ az elme hori­zont­ján túl van. Mi a vágya­ink háló­ján keresz­tül lát­juk csak, fel­osztva fáj­da­lomra és örömre, igazra és hamisra, külsőre és belsőre. Ahhoz, hogy olyan­nak lásd a vilá­got ami­lyen, túl kell jut­nod ezen a hálón. És ez nem túl nehéz, mert a háló tele van lyukakkal."

(Forrás: 

 

http://nirmala.hu/2011/03/10/sri-niszargadata-maharadzs-a-valodi-vilag-az-elmen-tul-van/)

*      *      *

Néha nehézkes a létezés, s fájdalmas döntésekre kényszerülünk.. jó emlékezni a tanítások esszenciáira!

Áldás!

A Föld szépsége

A Föld szépsége

A Föld szépsége átsétál rajtam,

Az Ég kéksége megáll,

gyönyörű erejében telve

Rád csodálkozik, Kedvesem!

A Nap koronája kiragyog a felhők

közül

és megérint, Kedvesem!

Játszi folyó hajladoz és

az eső elmossa

szívbéli bánatod!!!

*    *    * 

Egy kis útravaló erre a hétre!

Áldás!

Minden folyó ....

"Minden folyó eljut az óceánhoz vezető nélkül, térkép nélkül. Mi is eljuthatunk az óceánhoz, csak mi elkeveredünk az úton."

"Nincs szükséged vezetőre, mesterre ahhoz, hogy eljuss az óceánhoz – ez megtörténhet magától -, a mesterre azért van szükség, hogy éberen tartson, hogy ne keveredj el az úton, mert ezer és egy csábítás kísért.

A folyó szüntelen mozgásban van. Elér egy csodálatos fához; a folyó élvezi a fát, és továbbhalad; nem kezd el kötődni a fához, máskülönben megszűnne a mozgása. Elér egy gyönyörű hegyhez, de továbbhalad, végtelenül hálásan, hálásan a hegynek azért az örömért, hogy áthaladhatott rajta, hálásan minden dalért, táncért. A folyó hálás, kétségkívül hálás, de egyáltalán nincs benne kötődés. Halad tovább; nem szűnik meg a mozgása.

Az emberi tudatossággal az a probléma, hogy elérsz egy csodálatos fához, és oda akarod építeni az otthonodat; nem akarsz többé sehová se menni. Elérkezel egy csodálatos férfihoz vagy nőhöz, és kötődni kezdesz hozzá. A mesterre azért van szükség, hogy újra és újra emlékeztessen arra: ne kötődj semmihez. Én nem azt mondom, hogy ne élvezz semmit. Valójában éppen ha kötődni kezdesz, akkor nem vagy képes élvezni többé; csupán akkor tudsz örülni, ha nincs benned kötődés, ha nem kötnek béklyók. (Osho)"

Volt egyszer egy folyó

Mert volt egyszer egy folyó,

s mikor belegázoltak,

nem tudták, hogy teste

átível a látható formán

Beleordították zaklatott létük

s mocskos kezük, beletörölték.

Mérgekkel öntözték,

s mikor színét váltotta

ocsmány szavakkal illették.

Majd mind elhagyták partjait.

de egy nap, arra sétált

az Aranyhajú Gyermek és

meglátta a Folyó Asszony

vergődő szellemét

s a temetetlen holtakat

Nem tett mást, mint

leguggolt és a megérintette

a kavicsok érzékeny testét

suttogva finom szavakat

mondott nekik

gyógyító, aranyló fényeket küldött

a part menti kövek

nemzedékének.

A kövek meglepődve,

lélgezetvisszafojtva

álltak, hevertek, léteztek ott

nehogy megtörjék

a varázst...

S az érintő kezek,

szellemeknek látott

embereknek láthatatlan,

finom kedvességgel,

gyógyító érintéssel,

megáldották a

folyómeder kavicsos

ágyát

s mint, bezárt, vergődő sebből

a koszos váladék

úgy tört fel

a fájdalom..

zokogó,

füstformában kavarogva

a part menti kövekből..

a Gyermek a Fák Szellemeit hívta

s jöttek is ..

öles léptű

Fa Asszonyok

Kéreg tenyerükben

az ősi tudás bölcsességével

s gyászos, sirató énekükre..

a kövek megérezték, hogy

eljött az idő..

s most lehet..

s mind beszélni kezdtek.

Fájdalmuk zokogó hangjaira,

az Égi folyó érkezett..

úgy mosta ki sebeik..
hogy fénylett messzire felfénylett a táj.

Áradtak a fények, a hangok..

s hosszú idő telt el így..

míg végül a hüppögés utolsó hangjai

elcsitultak..

s a folyópart kövei megnyugodtak,

lázas remegésükből.

Ahogy testük ellazult..

már jött is az Éj,

hogy hűvösével

elringassa őket.

Másnap...

frissen ébredtek

s tele voltak örömmel,

tágult új erővel.

Ekkor a Fák, az Aranyhajú

Gyermek és a Tündérek,

mind odaléptek a Folyóhoz..

Lágyan kiemelték a Folyó Asszony

összezúzott testét

s a kövek immár, tiszta, ragyogó, fehér szőnyeg-fényként

terítették alá

szeretetük.

Lágyan mormoltak és a

Tengerről meséltek

neki,

mindegyikük lágyan nézett Rá!

Megdicsérték bátorságáért,

s hogy testével védte a folyót

magára véve a bajt, átkot,

s a hulladék zúzalékait!

A Folyó Asszony nehezen lélegzett,

teste csupa seb volt,

s hajába olajos foltok vegyültek

A Gyermek és a Fák,

A Tündérek és a Létező

Élők Segítő világa

mind-mind eljöttek,

hisz a Gyermek szív-béli

ragyogása

idehívta őket!

s együtt daloltak,

együtt gyűjtögették fű testvéreik

finom zöldjét..

s dalukra tengeri s más madarak jöttek,

kibontva szárnyuk, szép ívét, megfeszítve

s elhozva a sós szél,

párás, megtisztító ölelését.

Lemosva testét, bebugyolálták

a hajnali pára és az esti

csillagfény

derengő,

finom erejébe.

Hatalmas szárnyak suhogtak felette,

az Albatrosz messzi tájakról mesélt..

s mind vijjogva húztak egy

szép energia-nyalábot..mely mint,

puha hálózsák

védte, óvta , melengette a Folyó

Szent Szellemét.

Sokáig tartott a Rítus,

s míg elpihenő,

lágy felépülésben, lázas álmokból félrebeszélve,

majd megnyugodva

pihent el, a Sebzett,

Ők mind a Folyóparton állva..

szívükbe lélegeztek,

hogy érzelmeiket tisztára hevítsék.

S engedélyt kérve,

szent áhítattal léptek a vízbuborékok

kavargó

tarajába..

s ott mosolygó, fényes,

finom paskolással

át forgatták a Víz

színét s alját..

s egy

hatalmas

hálóval, a szemetet

mind, mind kimerték.

Ékes, csillogó kék színeket, gyönyörű

zöld hullámokat küldtek a táj egykor boldogan

fecsegő

felszínének.

s összekötötték őt az Égi vizekkel..

késő este lett megint,

míg a Szent Gyógyító órák

befejeződtek.

Elnyugodva szenderült

a Folyó,

Arany-medvék őrizték az álmát,

s vidám csiripeléssel,

a Madarak Népe

finom hang sátrat

kötött

föléje.

A Gyermek, a Fák, a Segítő

Lények, mind odakucorodtak

az esti tűzhöz..

s az éj csendjében

a csillagok alatt

megpihentek a jó

nyugalommal.

S 7 hosszú éjen át és

7 hosszú napon át

csak őrizték

az álmában felnyögő

Folyó Asszony Szent

Szellemét..

a Visszatérőt!

S még sokféle dolog megesett ott,

de mára végére fut e mese íve.

Eljött a nap, mikor mind odagyűltek

és a Folyó Asszonyt sorra mind megölelték..

s Ő felcsillanó szemmel

tért vissza,

tiszta, kéklő, fényes

otthonába,

őrizve a tájat, a csendet,

hallgatva a kövek, kavicsok meséjét,

a sürgölődő halak és más

vizilények

csapkodó történet-szálát!

Áldás!

A tündérek mágikus üzenetei

Megkaptad, amit kívántál!

Amit kértél, valóra válik

"A tündérek tudják, hogyan váltsák valóra varázslatos módon minden anyagi szükségletüket és vágyukat, és az embereknek is segítenek az álmaik valóra váltásában – mint neked. Ez a lap azt mutatja, hogy a tündérek boldogan megadják neked azt, amire vágysz! Együtt dolgoznak minden univerzális erővel és energiával, de te is segítheted, hogy imád gyorsan valóra váljon, ha együtt haladsz az áramlattal a saját életedben. Maradj a lehető legösszeszedettebb és legnyugodtabb, mert a negativitás akadályozhatja a vágyad megvalósulását. Menj ki gyakran a természetbe, hogy szellemed folyamatosan az öröm és hála varázslatos energiáival szárnyaljon."