Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!
Régi helyek fa-föld
táborát idéző
természet ölelések
tél ízű
csókok,
faszén-parázs fészkek
terrakotta nyoma.
Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!
Száműzött népeknek,
megsérült lépteknek,
feltépett sebeknek
fákat elégető
bársonyos réteknek
felmordult szaván
sietünk Hozzád!
Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!
Elfeledett emlékek
láncán ébred a hajnal,
s az idők számolatlan
köd-kócos hátán
utazunk,
nagy
zajjal.
Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!
Kócsagok fehér repülése,
Darvak nyújtott
nyak-remegése
s a fekete föld mély, sár
szántotta
nedves illata.
Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!
Kihúzott háttal,
felemelt fejjel
köszönt a reggel
s benne a Nap halovány
fénye,
égő emlék sugárzó
vetése.
Száll a ritmus vad diadallal,
őrült mámor falrepesztő dallal.
Visszatérés az ősi időkbe,
kövek suttogják
csontba és földbe
tüzes ritmusunk
vér-izzó mámorát!
Megtett lépteinkben
vad tűz
visszanézés
ősöket köszöntő
tér tengert ölelő
Hazatérés.
Hazaérkezés!
* * *
2011 december 25.
ihlette: Carolyn Hillyer and Nigel Shaw Exile album, első szám
"Exile is departure, separation and loss. Exile is enforced, chosen or the outcome of strange circumstance. Exile is painfully physical, coldly political and deeply personal. Exile is the shadow of war, the grip of despair, the emptiness of grieving arms. Exile is a heavy wind that crashes through cultures, tears at relationships and rips apart the soul. Exile is the impossible abyss, the deadly trail and the churning hungry ocean. Exile is the overwhelming pull towards
home, yearning for familiar people, longing for ancestral lands. Exile is crossing mountains into loneliness, walking dusty roads amidst confusion, wandering lost inside a world of death. Exile is a song
of mourning, a dance of remembrance and a promise of return. Exile is a brave cry that echoes through generations and a faithful flame that feeds the tribal hearth. Exile is the search for a beloved, for completion, for peace. Exile is a root deepened by loyalty, a spirit grown stronger through adversity, determination honed by belief in a just & balanced future. Exile is eyes widened by vast horizons and hope kindled by the smallest possibilities.We will find a road to take us home. Ancient spirits watch for our return."
Mai kép
Vonatra ültünk,
a lelkem meg én
Majd elrobogtunk
a hegyek felé.
Kisiklottunk a város
markából,
s beledőltünk
a hideg hóesésbe.
Csak egy órányi út,
s a zötyögő vasút
máris
hazaért.
Sétálni kezdtünk..
s megcsodáltuk
a csendet,
a fehéredő tájat.
Tölgyfaleveleken
dideregve szálltak
a hópelyhek
finom szálai.
Az erdőben őz
szaladt tova,
s a ménes mellett
róka kóborolt.
A hegyekből egyszerre
lezúdult
az északi szél,
zabolátlan, mord
Átsüvítő, fagyos
csókokat szórt
s fázósan
lépdeltünk tova.
Csipkebogyó piros
szív színe mellett
elszórtuk, imánk
magjait
S bele merengtünk
a cinke-tengelic raj
halk dalába, gömb-raj
szárnycsattogásba
hirtelen.
Az ég, mint szürke
'Őfelség' uralkodott,
s pipáztak a vén,
bölcs hegyek.
Kis patak folyt,
hempergett
a tél hidegében,
de még zúdult,
bátor erejében,
nekiszaladva
a térnek.
A házakban villanyok
égtek,
a lovak futottak,
s baráti szavak
meséltek.
Majd jött az est,
a sötétbe lépő
s mi,
a két visszatérő
újra útra keltünk,
vonat ringatta
mindazt, mivé
lettünk.
* * *
december 21.
Kutyák
Kutyák futnak a
hóban,
osztozunk a havas
ragyogóban!
Kutyák futása
gyönyörű,
lelkemben
megnyílik
a derű!
Szánkón utazom,
Husky-k húzzák,
csapatom
velem táncol,
világokon át!
Dió
Dió,
mi egész
akár, a Föld.
Dió,
mi törött,
akár,
az Ég.
Héja barnán
tündököl,
aranyfény-hajó!
Szétválik,
belsejéből
áramlik
a
jó!
Sütemény
lesz
vagy ajándék
íze,
dísze?
Ki tudja,
de benne
van a
Föld egésze!
Úszni a hóban
Úszni a hóban
nagyon jó!
Angyallá válni
megható!
Kabátod
súrolja
a hópelyhek
rejtett
világát,
Lelkedben
őzek
ugrálnak,
dombhátakon
át!
Úszni a hóban,
a mindenhatóban,
nagyon jó!
Légy hát maga a
hó-csillagfény-
ragyogás,
légy
föld-takaró!!!
mert átölelni
azt a világot,
nagyon jó!
Fenyőfák
Fenyőfák álldogálnak
szelíden,
szívem takaróját
rájuk
terítem!
Fenyőfák táncolnak
csendesen,
titkukat,
ma éjjel:
meglesem!
Fenyőfák
ringatóznak,
zöld
bölcső!
Kis hegy
tetején,
hó
őrizte,
vén idő!
Ünnep
Ünnep,
kiteríti
lekünk
színes
szálait..
Nézd, a
csend
hol
lakik?
Érezd meg
barátom,
s engedd
be..
Szíved, ma
legyen
kékcinke,
s hadd hallja
a Mindenség,
éneked!
Sütemény
süteményt formáz a
kéz,
figyeld csak meg
mire mész
ha a tészta
varázsa
ujjai
köré csavar!
Nem lesz semmi
baj,
édes lesz
és
mindenkit
felkavar!
Hóember
Ha újra születnék,
hóember lennék!
Ha újra látni
akarnék,
hóember lennék!
Ha újra nevetni
szeretnék,
hóember lennék!
Ha álldogálni
vágynék,
hóember lennék!
S ha
hóember
lennék,
egy nap
a táj szívében,
újra megszületnék!
* * *
december 18.
Szeretet láng
Szeretet lángban,
ölelni másban,
fenyő ágán
finom ragyogásban
csak meglátni a
csodát,
az örökkön létezőt.
Áldás
Áldásban gazdagon
hull a hó,
belül..
s kint szánkózni
volna jó,
de csak az esti fények
mögötti
sziluett,
ébreszti
csendesen
a szívet.
Szarvasok
Szarvasok cikáznak
lehunyt
szemhéjam
mögött,
a tündéres
észak
ide
költözött
s lelkemből
szétárad
az ősök
csontjainak,
finom ropogása.
* * *
december 18.
