Lélek-Tutaj

Lélektutaj

Csukott szemhéj, szép lélekszél
amin kerget, amin űz
s végül elpihen a
tovaforgó!

Útrakelve, ringatózva
Álomhajó lovagolta
szép hullámok
tajték-hátán.

Elsodródva, óceánnak
színeiben,
kéklő égnek tetejében
feloldódva, messze nézek.

Emlékeim, édes mézek,
érzelmeim, mint a méhek
úgy rajzanak,
úgy zsonganak, hogy

Téged újra hívjon,
szép szemedbe
belehulljon
a tovatűnő
kék igézet!

Hullámtaréj kecses ívén
Delfineknek háta látszik
csapatuk, akár egy fényfolt
hajóm mellett, messze úszik.

Álldogálva, horizontot
megérintve
itt a szívem,
kiterítve.

Ott fénylik fel DunaAsszony
karcsú, békés palotája
Ott fénylik fel Víznagyanyó
csigás, fürtös,
kék ruhája.

Ott tükrözi, az árnyalt zöldnek
fonákfutó kevert álmát,
Ott sejlik fel édes hangként, ahol
dalolnak a bálnák!

Ott terül el, hullámozva
benne a mély tengerekben,
Ott oldódik fel az égi
Jéghegysipkás fellegekben.

Lent a mélyben
sellőtársam,
kecses-hal-ék az Ő teste
könnyedén visz
üzenetet el..,
alant
a Mély-szigetre!

Minden fordul, álmom
görbül
Golyóbissá válik minden,
s szép lassan
ezerszínben
tovagördül.

Elmerengve, ellazulva,
lélek mélységébe
hullva
hívogatva s keresve

elengedve, ellebegve
a Kék-utam,
lám
megnyíló.

Hosszú taréj,
kagyló ösvény
benned ringatózik
érzem,

minden sejtem,
minden élet,
mit valaha
itt megéltem.

Elindulva, elmerülve,
táncos ösvény
habos íve,
hozzád szólok
Téged hívlak,
s jöhetnek
édes csókok
mik a Kertben
körbejárnak,
megmutatva
mind e tájat

mit valaha,
úgy szerettem.

Lélek-Tutaj
szép reményén
Lélek-Ösvény
hab szegélyén

Lám, most vajon
merre menjek?

Hiszek a végtelennek,
s finom, óhaj érintésén
Óceánnak
Ősi létén

újra látom
utam álmát,
a benne ringatozó
bálnát,

Tenger minden
teremtményét,
Vízanyának
összes népét.

Hozzátok hát
elhajózom,
szívem titkán
megmártózom,

s a Benned élő
Bennem fénylő
egykor feltűnt
kagyló titkát,

megcsillanó
ékszerének
finom voltát..

Most eléd
leengedem,
bársony hullám
kék levelen.

Vidd el, vidd el
ősi örvény
mindig élő
ősi törvény!

Ott vagyok hát ..
Feléd lépek..
s az
ottani népek, mind-mind

körbevesznek,
úgy örülnek
finom hárfán
hegedülnek,

s az összes
játszi hangon,
mi ott kong
e Kék harangon!

Az időtlen, mély
Időnek
vénséges ölébe
hullván

egy napon
visszahoz majd
e kékes-zöldben
felragyogó
tenger-ráncú
ősi hullám.

Áldás!


Boldog második adventi vasárnapot, áldott készülődést, elmélyedést!

szeretettel

Szilvándor