Zúzmara tündér

Zúzmara népe

Zúzmara népe

fehér tündérsége,

apró kicsi lények

ölelő beszéde.

Bokrok ágain,

Fák koronáján

csupa hó

csupa fehér,

mint ezernyi márvány.

Kinti sétám alatt

Jégkunyhóban

halad, ezernyi léptem.

Lélekhajóm ropogva

úszik át ..eltűnik,

elmosódik, előbújik

a havas világ.

A Fák, szeretett

testvéreim,

tündökölve állnak,

fényes-fehér-zúzmara

csillogásban

áznak.

A Hegyek elbújtak

Köd szépe-köntösbe,

SzélAsszony szőtte

bújtatós ködmönbe.

Az úton lábnyomok

kacskaringós mintái,

mutatják

világnak sokféle lényeit,

kik ösvényeinket

újra, meg újra

szelíd-gyorsasággal,

rebbenő-tűnéssel

de mindenképp átszelik.

Fákat ölelve,

önmagam meglelve

állok,

nyakamba hulló

hófehéren

zuhanó álmok.

S mikor a fák mögül

kilesek,

csak nevetek, nevetek..

mert meglepve táncol

lekemen át,

a varázsos

Zúzmara-világ!

Kedves Olvasóm, Útitársam a kalandokban.. az idő melegszik s elolvadtak, átalakultak, útrakeltek a Zúzmara Tündérek, de az elmúlt hetekben varázslataikkal beborították az egész vidéket!

Szeretettel köszöntelek az Új Év első hetén, lépkedjen, éledjen, kövéredjen a Fény!

Áldás!

Szilvándor!