Bár éles szél fújt.. a mezők zöldje már régóta jól látszott.. az Ég Óriásai birkózva tolták egymás felhőből gyúrt testét, át a dombocskák, hegyek tetején.. izmaik hatalmasra fodrozódtak a sötétedésre váró Ég-Palást széles köpenyén..
A Fák hajladoztak a Szél játszi keringőjében..de a Rezgő Nyár előtt, semmi sem mozdult.. a finom, áhított csendben...a Vándor kezei megérintették Őt, s a benne lakó Tündér halkan felsóhajtott.. aranyhaja szétszóródott a térben, s tojás alakú otthona, tompa csillanással védte, óvta Őt!.. Mint a halk, lágy, nyári szellő oly könnyedén siklott ki a térbe, hogy körbefonja a bokrok, kusza, sűrű rengetegét.
A Vándor csendesen állt és a tünékeny csodát figyelte, szívében kitágult az áhítat varázsa.. nem is lehetett ez másképp..az Idők Kezdete óta ámult a Tündérnépek szokásain.
Jöjj velem.. , utazzunk hát együtt a Távoli idők Birodalmába!
(folyt)
Áldott Álmokat,
ha gondolod, tarts velem az Álmok Birodalmába a jövőheti csoportomon.. !
Bár január közepén járunk, az összes hó elolvadt, újra látni a zöldellő mezőket.. a Hold arca kerekedik, csak pár nap és a TeliHold teljes, ragyogó fénnyel áraszt el minket.
Furcsa volt ez a pár nap, újra éreznia tavaszias meleget és látni az ég ragyogó kék színét!
De szép is volt, a jeges-olvadós áradásban a kispatak csobogó, fecsegő hangját hallgatni, s a mai sétám alatt, akár a nagy katedrálisok festményein, csupa, csupa ragyogó rózsaszínben játszott az Ég, s a fenyők csak táncoltak a koraesti szélben..
A Hold szépsége világító ragyogást idézett, s a föld cuppogós, vizes energiája új hangulatokat hozott...
Holnap új hét kezdődik, színes álmokkal és a Telihold áldásával! kedd este a TeliHoldat ünnepeljük, a mindig változó csodák mellett, a bennünk kikerekedő új, kreatív erőket és az áldott természet-szellemekkel való találkozást!
Nézz rá az évkörfotgó honlapomra, hogyha jönnél! Telihold-Ünnep Szertartás a CsodaHelyen!
Este van, sötétlő léptei az égnek, gyorsan közelednek. A köd ma sűrű, gomolygó, mindent elborít. Rövid utazásra indulok, egy falvacska, egy szépen, rendezett tómeder. A fizikai valóság síkján egy hólepte, befagyott jégtükröt látok, a sötétedés utolsó fénycsóváiban.
Kicsit szomorú nyugtalanság van bennem, valami furcsán lappangó feszültség, hiába lépett a jó Merkúr apó a Nyílas csillagképbe, most nem megy a kommunikáció.. Lépéseim súlya után halkan tocsogva sóhajtanak a pocsolyák, s a fák hatalmas koronái alig látszanak ki, a lámpák esti fényének, fátyolos anyagából.
Szinte hihetetlen, de igaz, a tó helyét a jég vette át, hihetetlen ez a befagyott világ. Mennyire más, mint a nyár hullámzó hajlongása, szélröpítő suhogásának nevetése. A kis utat követve, hamarosan egy hídhoz érek.
Egy szép, hosszú fahíd, egészen a befagyott tó közepéig visz. Ahogy rálépek a hídra, lépésről lépésre közelebb kerülök egy másik világhoz.. a szürkület körbevesz és már látom is, a kis szigetet, ami felé tartok. Már csak pár méter.. egyre erősebben érzem a jelenlétet, s meghatottan nézek előre.. hirtelen, mintha Szertartáson lennék.. szinte látom papnőtársam, ahogy megtestesíti az Istennőt. Lábaim elérnek a híd végéig.. s a picurka sziget, egy elvarázsolt szakrális térré alakul át. Érzem, hogy itt van, a befagyott világ közepén, itt alszik, itt lapul a Tó szíve. Körülöttünk egyre homályosabb a tér, mintha egy grafitművész rajzos mozdulattal egybemosná a fák sziluettjét, a ködpaplanok végtelen takarásával.
Megrendült pillanat, tisztán látom CsontAsszonyt a sziget közepén.. szeretnék leülni elé.. de csak megtorpanok.. Zaklatott szomorúságom sajgó fájdalomként tör át szívkamráimban.. és a csobogó, életadó vér.. most vad folyóként árad.. s megtölt a vágy, a zokogó lélek-fájdalom.. s szeretnék odarohanni az Istennőhöz, megérinteni csipkékből szőtt hófehér ruháját.. tétova lépéseket teszek.. vadul zúgó gondolatfolyamokban mesélem el bánatom, s a tér, a táj homályos, misztikus ölelésében..jól látoma korcsolyázó szellemalakok finoman sikló alakjait. A táj körbevesz.. s én elmondom hiányaim, könnyeimmel
öntözve e szomorú lélek-virágot. Megfordulok és az Istennő még mindig ott van, rám néz, tekintete mindent lát, kristályfényű kezének érintése könnyedén átjut a mellkasomon, s nem számít a hideg, a nedvesen cuppogó cipő, melegem van, s szívem rezdülései megrebbenek az Ősi Kéz finoman ívelt, karcsú tenyerében. "Ó hogy hiányoztál..!" - mondom szavak nélkül.. s imáimban áldását kérem, zaklatott folyóként áradó .. rakoncátlan érzelmeim megnyugvását, a Hazatalálás örömét.. a belső misszióm, útkeresésem, reményeim, félemeim által átszínezett útvesztők közötti útjelzőket várva.. kérlelem a Szent Szellemvilágot, hogy öleljen át, s hogy én is hadd adjam át .. mi oly mélyen ég, lobog bennem.
Az Istennő ragyogó Templomában állok, a CsontAsszony földje ez, a bardó állapota, s jól tudom, hoyg meghaltam.. s útközben vagyok.. ez még nem az újjászületés.. csak nézem a homályt.. talán ilyen lesz a végső búcsú.. amikor aranyfényen, aranyló hídon át szökdécselve, valóban Hazatérek, Hozzá, akivel ott ültünk a bolygók időközi terében, láblógatva, történeteket mesélve ..s elmulattunk a csillagok fénylő, bukdácsoló táncán. hej, de messzinek tűnt akkor a földi élet, egy izgalmas kalandnak.. sose gondoltam volna, hogy elfelejtem, hogy emlékeztetnem kell magam az Ő jelenlétére. De így van ez, hálás lehetek, hogy újra találkoztunk s emlékeim újra élnek.. akár a sodrásban messzire futó vízcseppek végtelen vándorlása.
Mág mindig a ködben-homályló, egyszerre vágyott és remélt világot csodálom egyfajta néma áhítattal, míg a Sérült Gyermekből feltörő fájdalom újra útnak indul.. pár lépésnyi ez a sziget, de mégis hatalmas, átlátszatlan, csend-birodalom, csak néha hallani egy-egy vízcsepp puha csobbanását, ahoyg a híd széléről elrugaszkodó..a jégpáncél olvadtabb részeibe csapódik.
Még így is, kicsit fájva, búsúlva is megcsodálom a fék finom, alg látszó árnyalatait, s a hó-tündérek hajszálvékoyn lábnyomait a jég barázdált sapkáján. Az Istennőhöz fordulok ismét.. újra és újra körbejárva szigetét.. belehullva a semmibe, a puhán gomolygó végtelen finomságba. Az idő halad, a hideg újra csípni kezd, már nem érzem a lábaim mégis maradni szeretnék.. legugolok, egészen picurka darabkája akarok lenni a tájnak, s jó közel kerülni a Tó szendergő szívéhez. érzem az Istennő érintését a fejembúbján.. s ha jól figyelek, hallom a Tó alól megdobbanó szívritmus, finom, méhizomzat összehúzó.. mégsem fájdalomban vajúdó, hanem finom dallamban lüktető mozgását. halkan sóhajtok.. az audiencia mára véget ért. Elköszönök, s csókokat dobok a Lélek-Alvó, Szívbe-Lépő Csendet Őrző Ősök Ködmönét Varró, Szép-Homályból másképp Bomló gyönyörűszép Őserőnek.
"Boldog Új Évet!" mondom a Segítők hadának, akiket nem látok most, de tudom, hogy mindenütt jelen vannak. s lassan visszalépek a Hídra, mely kivezet ebből a furcsán-szépen-fájón-megtalált-demégsem látott világból.
Lépteimet a csend kíséri, csak a jobb oldalon elsuhanó patak mondja bugyogva, zajosan a maga történeteit.. sokáig lehetne hallgatni.. a havas, füves olvadó mezőn botorkélva egy 5-ös gyűrűben álló facsoportot találok. gyorsan odapattanok és medveropogtató nagy öleléssel üdvözlöm őket, megköszönve létezésüket, üdvözölve testvéreim szilárdságát, mélyne földbe gyökerező hitrendszerét. Mindent megölelem, szépen sorban, "bárcsakegy fát sem vágnánk ki többé.." mormolom.. s mély elszántsággal a Fák védelmében, új útra készen mocorog, morogva ébredezik a Harcos, az Amazon vére. A késői idő ellenére, amikor elbúcsúzom meglepetten kiált fel egy énekesmadár.. "Óh hát te? neked is aludnod kellene most már.." de jó jelnek veszem.. egy régi barátom szerint, ahol madár szól, ott az angyalok jeleznek.
Vége ennek az útnak, s vár az otthoni kunyhó, kutyusom bátor morgása ..s az esti gyertyák meleg fénye, a tea forró zamat, a füstölő lelket melegítő, illatos, baráti érintése.
Légy Áldott, Barátom, jó utat.. s tudd, a könnyekből születő erő.. újra éleszti, megfüröszti a Bennünk Fénylőt!
Kedves Barátom, mára azt ígérték nekünk, jó meleg lesz a sok fagyoskodás után.. Amikor elindultam Zengivel sétálni, mégis olyan erős, hideg szél csapkodott felém, hogy azt gondoltam,
”ez bizony még nem tavasz!”
A mai nap, a ködben megbújó tündéres táncot idézte. Hihetetlen szépség mindenütt! A zúzmarák és deres társaik valóban elillantak, helyükre kövér esőcseppek telepedtek, bennük felragyog a Víz Úrnő szépséges mosolya, a Bardo átlátszósága és a Leány Istennő kezdési lendülete.. hiszen ezek a kis víz-gömbök folyamatosan ugrálnak faágról-faágra, cseppről-cseppre, égből a földbe, de amikor egy madár szárnyát fürdeti a pocsolyában, akkor bizony földtől az égre is.
Sétám alatt, megcsodáltam a KödAsszonyok szoknyáit, az eget fedő könnyű ködpaplan mögül előkukucskáló fiatal elementálok, kíváncsi tekintetét.
Zengőnek nagyon tetszett a sok latyak, platty-plitty, slatty-zutty bele a tócsába, vissza a hóba, megcsúszásos fordulás a labda után, komikus szaladgálás a „hol is hagytam el a labdám” játékban, s a hihetetlen öröm, amikor mégis megtalálja. Nehéz elhinni hogy, 'Hosszú Orr' ez a szép skótjuhász ne venné észre a kék labdát, legalább a szagáról.. de hát öregszünk, öregszünk..11 évesen még megy a szaladgálás, de egy kicsit kajlák vagyunk..
A Hegy-Apók eltűntek, széles vállaik mintha sosem lettek volna..
A tündéres-égeres mellett a patakocska erős száguldásba fogott és félénken rebbent fel két vadkacsa..
A Vén égeres ködbe vesző, kanyargó oldalán újabb csodák vártak, a hatalmas, mohos fatörzsek szépen átlógatták lábaik a vízerecskén és közben a jégtündérek fantasztikus formákat varázsoltak rájuk.
Jégsziklák, jéghegycsúcsok, cápafogakra emlékeztető hatalmas szája.. s közben a patak most már erősebb hangú szólama.
Hihetetlen erő áradt szét ezen a helyen, a továbbzúduló víz, az olvadó, de mégis kivételes formákat mutató jég, a zöld derekú fák, s a rohanó patak tiszta fénye, melyen az vízcseppecskék ugráltak szerteszét.
Alaposan átázott a cipőm, míg ott áldogáltam, Zengő is nyüszített, hogy menjünk már.. de a Belső gyermek gondtalanul, kacagva mászott fel a fák hosszú derekán, s csimpaszkodva együtt hintázott, nevetett vízcseppecske testvéreivel.
Köszönetet mondok a fáknak, a hegyeknek,a víznek, a szél érintésének, a köd varázsos játékának..
Tovább indulok és mégis a tündérek érintését érzem hátamon.
Kedves Olvasóm, Útitársam a kalandokban.. az idő melegszik s elolvadtak, átalakultak, útrakeltek a Zúzmara Tündérek, de az elmúlt hetekben varázslataikkal beborították az egész vidéket!
Szeretettel köszöntelek az Új Év első hetén, lépkedjen, éledjen, kövéredjen a Fény!
A 2010-es év utolsó napja van. Téli, hideg, zimankós idő, mely mégis tele van szépségekkel. A mai nap a mulatságé, a bolondozásé, a jókedvű múlt-elengedés -é.
Mégis egy röpke pillanatra talán szeretnénk leülni és átgondolni, milyen is volt a 2010-es évünk. Ehhez elég meggyújtani egy gyertyát, füstölőt, kiüresíteni az elmét.. s hagyni hogy eszünkbe jusson az első gondolat, érzés..
Mit tanultam?
Mit tapasztaltam?
Hogyan kapcsolódtam saját álmaimhoz?
Hogyan kapcsolódtam másokhoz?
Mennyire bántam szelíden a testemmel?
Vajon elég jó, gyengéd, kíméletes voltam magamhoz?
Hány cikket, könyvet olvastam el - vannak-e naprakész információim arról, hogyna is élünk itt a Földön?
Vajon mennyi időt töltötem el meditációval, szellemi gyakorlatokkal?
Hányszor tudtam az íntuícióm követni? a szívemre hallgatni?
Milyen a kapcsolatom most a világgal, kívül-belül?
Vajon elhiszem, hogy : "minden csak rosszabb lesz?" vajon elfogadom, hogy vigyen a változás?
Megingat az utamban, hogy azt mások hiszok, nem hiszik, elfogadják, bírálják, hogy más vagyok?
Képes vagyok fenntartania "minden rendben van" elvet?
Kész vagyok elengedni azt, ami már régesrég csak súly/teher az életemben - érzelmileg, fizikailag, szellemileg, szokásilag?
Kész vagyok felfedezni, s megtalálni azokat az eseményeket, amik örömet okoztak, vidámmá tettek, amikor jól éreztem magam?
Érdekes játék megválaszolni a kérdéseket, s mérleget húzni.
Hasznos lehet a Tarot kártya húzás, mely megmutatja ki/mi.. kísér a következő évben...
"Menjen a régi, jöjjön az Új!" - reggel is ezt írtam a barátaimnak, hogy igen.. itt ugrálnak a színes sapkás, zöldharisnyás manók és cibálják a pulóverem, nem hagyják, hogy figyelemem letapadjon, elmerüljöna múlt tengerében.. bőszen kiabálva, összevissza rohangálva.. izgatottan szaltóznak az ágyamon, a lakás színes szövetdarabjain. "Dehát mire fel ez az izgalom..?" kérdem mosolyogva..(biztoson tudom, hogy ezzel jól felbosszantom őket..)
az eredmény nem marad el.. grimaszokat vágnak, sóhajtoznak, gyászos képükön az ezernyi ránc összevissza ferdül.."Ó hogy magyarázzuk meg Neketek mamlasz -nagy embereknek, milyen fontos az ÚJ Megünneplése?
Ój sokan sóhajtoztok, letapadtok a múltban, s Úti Hajótok berozsdásodika kikötőben!" - mondják...
Az év egyik legcsodásabb napja ez...! Minden megváltozik, a naptár lapja egy új évre fut.. a Szellemvilágban nagy izgalom van ilyenkor..
"Ó mamlasz emberek, ha tudnátok.."
Kívánságteljesító Tarák,
Kívánságteljesítő Tündérek, Szerencsét hozó kabalák.. millióféle szellemi lény válaszol a mai imáitokra, alakot, formát öltenek, színekbe öltöznek, udvarolnak, kopogtatnak a Szív-Kapun.. s arra bíztatnak, hoyg engedjétek be őket...a gyermeki lélek, nagy szemekkel mered az ezernyi csodára..s tudja, hogy MA MINDEN SIKERÜLHET! ( Sikerül is..ha engedjük...)
Mit üzen a táj?
Kilépek a kapun és a hideg az arcomba csap.. nehéz rávennem magam, hogy megtegyem a szokásos sétám Zengivel, skótjuhász kutyámmal. Zengő boldog, lábacskái finom nyomokat hagynak, a hó fehér szőnyegén. A táj ma ködbe burkolózott, a fenyvesek, a kis erdei ligetek, mind-mind, mintha porcukorral lennének beszórva. A Ködből varjú barátaim válaszolnak a lelkemben visszhangzó kérdésekre. A föld hidegét őrző gyomnövényeken is ott a a finom, zúzmara sapka. Hamarosan elfelejtem a hideget és együtt futunk Zengivel a hóban, megölelve a tündéres-égeres-kispatakos búvóhelyünket.
Vörösbegy billeg a Fűzfaanyó zimankós karjain.. s valahol messze ölyvek suhannak el halkan. A Fenyves közepén megállunk és egy szépséges, kicsit ferde fatörzsre támaszkodom, jóleső öreg barátomnál megpihenni. A fák ölelése.. mindig megnyugtató, elringató.. a szépséges csendben, hirtelen zúzmara-hószita zuhany dől a nyakamba.. a kis erdei ösvény olyan, akár egy ősi-hó-jég Templom.. szépséges energiatér vesz körbe.. a hótündérek lefújják a gondokat a szívemről..a kiskutya ugat, játékos követelőzés a labdáért.. a nagy futásért..
Lassan a hideg mégis győz, s elindulunk hazafelé.. útközben a Forrás Tündéreitől kérünk eg y kis vizet, hogy sejtjeinket megfürösszük az újévi jókívánságokkal!
Minden kedves Olvasómnnak, kellemes szilveszteri bulizást, csendes meditációt, összebújós estét a Kedvessel, ... (a sor szabadon folytatható!) sütievős.. sokat nevetős estét, éjszakát kívánok!
Boldog Új Évet Mindenkinek! HAPPY NEW YEAR! s ha otthon meditálsz, egy lehetőség, hogy kapcsolódj egy világméretű kezdeményezéshez:
2011.1.1. az Év első 11 percében kapcsolódj azokhoz akik szerte a világon ezt mondják:
"Let Oneness be ours!" Az Egység legyen a miénk.. Ekaata nastu ah -szanszkrit nyelven...
hogy sose feledkezzünk meg arról, egy bolygónkk van és számos testvérünk, a Törzsünk tagjai ..mind ott vannak .. s szívünkben kapcsolódhatunk hozzájuk.. megélve a Szeretet és a Tudatosság Egységét!
Áldás!
(angol nyelvű oldal: http://www.ekataa.net/ )
S pár oldal, ahol segíthetsz a jövőben is: (angolul és magyarul is!)
Care2.com :
Segíts egy kattintással, a szponzorok pénzt adnak, ha kattintasz..
s a sor hosszan folytatható... tájékozódj, dönts, cselekedj.. s nyitott szíved energiája kiáramlik a világba.. mindaz amit másokkal teszel, mintha önmagaddal tennéd, úgyis visszatér hozzád..
Áldott, békés, boldog új ÉVET!!
szeretettel:
Szilvándor
s egy üzenet Kieshától: a Little Grandmothertől..Egységben a Természettel
04/23/2010 Kiesha Crowther "Little Grandmother": One with Nature 2/8
