Tépett sebeiden

Tépett sebeiden

Tépett sebeiden átömlik

a vér,

ennyi ma még

éppen

belefér.

Az este megint oly

üres,

Szívben zakatoló
léptek zaja
les.

Tekints a holnapra,
hátha hazatérsz
s kis házikódban
Földanyánk rög-regéiről
majd bátran így mesélsz:

"Egyszer volt, hol nem volt
messze, valahol fennen
hiéna hangon kacagott
a Hold.

Vékony sarló,
ezüstcsík szája
csak ámulva
bámult
a
lenti világra.

Csillagok
ragyogtak, mint
furcsa fény
szemek
s mit is láttak?

Tarka képek,
zsongó forgatag
alvó lelkek
gyermek-kéz hidak.
Épülni vágyó
rom-test paloták!

A fentiek összesúgtak..
s láttak száz csodát
s nem értették..
akkor miért nem megy
tovább..

Döcögő folyóparton,
meghajló nádasok
kóbor kutyák
közt
farkashang dallamok..

S jöttek, akik
hittek
ékes lánggal
megsütve
a többit
öröm-fénylő tánccal
nevetve

hadd süljön
a pogány,
hisz lelkére
vette,
hej, de jaj
búsuló
fekete terhe

alatt roskadozva,
mint,
panasz szó áradt..
félelemnek,
cifra szavának
ezerszín köpenyét!

"Nem fejlődik, -szóltak..
Ez rest, az istenért
hányszor mondtuk
mi a varázsszó
fénylő aranyért..!"

s gurították őket
mind fel a hegytetőre
"Taigetosz
viháncolva
fog enni
belőle!"

így gondolták
és sajnálkoztak
jó sokan..
"az még jó erős..
abban szufla van.."
s ráfeküdtek az
érző mágiára
s mindarra
mi mögötte van.

...
sok éj s nap telt el..
s még mindig
hiéna hangon
énekelt
a Hold.

S a lelkek,
sorra
hazaszálltak
nekik ennyi
volt,
de valahol
a mélyben

Földanya
ölében
mély béke honolt."

Furcsa e mese
ma este
nem jöttek
elő
az istenek..
csak ülsz
s vársz..
hátha mégis..
valamit

e szórt -fény káoszból
megsejtenek
s bepólyázzák
összetört
szíved.

* * *
2012.augusztus 13.