Az üresség tánca

Bölcseletek, olvasnivalók... 

Adyashanti  - az Üresség tánca

A meg­vi­lá­go­so­dás nem más, mint az én-tudatban bekö­vet­kező radi­ká­lis vál­to­zás. Most azt gon­do­lod, hogy te te vagy, ez azon­ban nem így van. Való­já­ban örök létező vagy. Itt az idő: ébredj fel! Nem hol­nap. Most.”

 

(Forrás:

http://nirmala.hu/2011/06/29/adyashanti-az-uresseg-tanca-satsang

Thaddeus Golas — TE vagy a létezési szinted egyetlen oka

…TE vagy a léte­zési szin­ted egyet­len oka. A belső álla­po­tod soha nincs prog­ra­mozva. Az a tapasz­ta­lat, hogy aka­ra­tod elle­nére kény­sze­rí­te­nek, vagy kont­rol­lál­nak, csak akkor képes meg­je­lenni, ha besű­rí­ted magad, ha összeszű­kí­ted a tudatosságodat.

A való­sá­gunk bár­mely szin­ten abból áll, hogy milyen egyedi, tuda­tos lénye­ket észle­lünk élőnek, és a meg­vi­lá­go­so­dás folya­mata az, hogy kiter­jeszt­jük a többi lények meg­ér­té­sét magunk­ban, amíg min­dent úgy nem érzé­ke­lünk, mint élő kölcsönhatást. Minél inkább vissza­hú­zó­dunk attól, hogy sze­res­sünk más lénye­ket, annál inkább egy „fizi­kai” világ­ban raga­dunk meg; annál inkább az anyag meg­szál­lott­ja­ivá válunk. Másfelől, minél job­ban kinyí­lunk a test­vé­re­ink és nővé­re­ink felé, annál kevésbé szi­lárd lesz a világ.

Min­den olyan tapasz­ta­lat meg­vi­lá­go­so­dás, ami­ben a tuda­tunk a jelen­legi hatá­rain kívülre tágul. Azt is mond­hat­nánk, hogy a töké­le­tes meg­vi­lá­go­so­dás annak a fel­is­me­rése, hogy egy­ál­ta­lán nin­cse­nek hatá­ra­ink, és hogy az egész világ­min­den­ség él. Azért nehéz írni róla, és erő­fe­szí­té­se­ket tenni arra, hogy elmond­juk, hogyan érhető el, mert beha­tá­rolt kife­je­zé­se­ket tudunk csak hasz­nálni, miköz­ben arról van szó, hogyan menj a hatá­ro­kon túlra.Meg­vi­lá­go­so­dott­nak lenni annyi, mint rugal­mas tuda­tos­ság­ban, nyi­tott tudat­ál­la­pot­ban lenni.A meg­vi­lá­go­so­dás maga a kitá­ru­lás folya­mata, nem pedig az, hogy egy rakás új határ­hoz érünk el.

Nincs egyet­len helyes módja sem annak, ahogy a meg­vi­lá­go­so­dás „után” kel­lene nézni a világra. Nem vagyunk köte­le­sek semmi sem lenni vagy épp nem lenni, amíg a szí­vünk­ben és tuda­tunk­ban tel­je­sek vagyunk..."

(Forrás:

http://nirmala.hu/2011/03/10/thaddeus-golas-te-vagy-a-letezesi-szinted-egyetlen-oka/)

Srí Niszargadata Maharadzs — A valódi világ az elmén túl van

"A vágy az, amely világra hoz, amely nevet és ala­kot ad. A kívánt dol­got elkép­zel­jük és vágyunk rá, és az meg­nyil­vá­nul, mint valami, ami érint­hető és fel­fog­ható. Így teremtő­dik a világ, amely­ben élünk, a mi sze­mé­lyes vilá­gunk. A valódi világ az elme hori­zont­ján túl van. Mi a vágya­ink háló­ján keresz­tül lát­juk csak, fel­osztva fáj­da­lomra és örömre, igazra és hamisra, külsőre és belsőre. Ahhoz, hogy olyan­nak lásd a vilá­got ami­lyen, túl kell jut­nod ezen a hálón. És ez nem túl nehéz, mert a háló tele van lyukakkal."

(Forrás: 

 

http://nirmala.hu/2011/03/10/sri-niszargadata-maharadzs-a-valodi-vilag-az-elmen-tul-van/)

*      *      *

Néha nehézkes a létezés, s fájdalmas döntésekre kényszerülünk.. jó emlékezni a tanítások esszenciáira!

Áldás!