Tanya

Egy alföldi tanyához

Fáradt Utazónak
nyugodt kedvén,
mintha átsütne
a fogyó, Holdfény.

Az éj csendjében finom
lüktetéssel dobol a szív,
s halk énekükkel
a kályha parazsára
emlékeznek a csontok.

Vidéki táj illata
megmaradt a bőrön,
kibújkáló zöld
levelek -tavaszi köszöntőn
illegnek-billegnek,
csendben integetnek.

Zengi hempereg a Földanyával
futna - ha lenne -
egy birkanyájjal.
De mivel az nincsen
marad a sárga teniszlabda
fut a térrel, a széllel,
az úttal
s csaholva harapja
a levegő szép-hűvös fényét.

Csendben letérdelünk
a sárga, száraz sásos
fűcsomókra,
4 őzet látunk,
messze bóklászva.

Földanya ima,
Égapa moraj
a test lélegző
játéka - enyhe szélvihar -
mégis,
édes fűszer csók
egy szent pillanattal.

Mintha az idő végtelenre
lassulna,
nem fut, szalad és rohan..
csak ballag
csillagfény-szelíden,
komótosan.

Madarak raja száll,
a szürke lég
alatt,
160 éves eperfák
kérge, mi kezembe
maradt.

Köszönet a tájnak,
a házigazdának
s a mindent elöntő
életöröm láznak.

Néha kiáradt a
Napfény az Ég
magasából,
áradjon az áldás
Földanya hasából!

Elcsendesül bennem
az íz-hang-árny-fény
kép
s elringat..
ezer karján,
az áldott
Mindenség.

* * *
2012. március 19.