Zengimnek..

Zengimnek:

Útra lépő lábaid
megáldom, Kedves
szaladj hát a
színes hegyekhez
és a kanyargó
égi patakokhoz.
Lásd gyertyákat gyújtottam
szobánkban,
ősasszonyok képein
át
halkan elsusogtam Neked
a legújabb mesét,
Zengi, égi történetét.
Mert lásd megnyílt egy kapu
s Te mindig kíváncsi
Hosszú orr, Zengő
menj csak..
szimatolj bátran!
lágy szellő motoz
aranyló bundádban.
Nézd, milyen csodaszép az ég..
nézd a felhők szép lélegzetét..
s látod,
az égi virágok tündöklően,
Neked énekelnek.
tudd,
mindig szeretlek..
s Veled vagyok Bátram!
majd kacagunk még, az égi bálban..
s együtt lessük a manót, a
fa görcsében megbújó
koboldot.
De menj most,
látom a Kapuban Téged hívnak..
adj utat az újnak..
s hogy hadd öleljen a
Végtelen, Most!
Szívem,
Testvérem,
Kincsem,
engedd, hogy az Istennő
intsen.
Látod?
Máris átölel
s hatalmas karjával
jólesően
dögönyöz.
Az ősanyák szemében derű
csillan,
a fájdalom
messzire illan,
hisz jó pásztorom
HAZATÉRTÉL!
Találkozunk..
Az Égi kert összes szépsége
a tied,
A Földi kert itt maradt velem,
s integetek..
minden, csillagos éjjelen.

szerencsés vagy,
mert sámán vagyok
létrámat, mit nyírfából faragok
egyszerűen a Göncölszekér
lábához támasztom..
s széles-mosoly
arcon
szaladok Feléd.

Így lesz!
S elmesélem majd
éltem történetét..
s meghallgatom kalandjaid,
miből volt és lesz elég.

S nevetünk sokat, hempergőzünk,
ahogy tettük..
nem is oly rég.

Menj, Kincsem..
Vár a messzeség.

* * *

bocsáss meg a szenvedésért, szeretlek és Veled vagyok..csak hívj és mindig segítek, mindent köszönök, egy angyal voltál..már itt is..
hát még mi lesz az Égben? : ) parádés mulatság.. máris úgy érzem.

Vigyázz magadra Zeng, csak pár lépés, amit egyedül kell megtenned, gyönyörű aranygömböt rajzolok köréd, a gyertyák égnek, s a füstölő leírja kacskaringós, szép íveit.

Szeretlek, édes kiskutyám, és mindent köszönök Neked!
Őrzöm 4 tappancs, puhán karcsú léptedet.

* * *

átölel és tart
elenged és útra bocsát
Szil-ed