Csend

Vasárnap, hajnali 5 körül jár az idő. Múlt szombaton tört rám a rosszullét. A vírus észrevétlen vetette rám magát. Kár, hogy így történt.. így jópár találkozás lemaradt. Másrészről .. nem véletlen, hogy "pihenőre" küldtek az Égiek.

Talán már kezdek magamhoz térni, még mindig égő érzés húzódik végig a légcsövemen, egész héten .. mintha légkalapáccsal akarták volna szétverni a fejemet.

ÁÁÁÁÁÁ... ordít a fejembe szorult ezernyi gondolat. Pont most akart kitörni ördögi csapdájából..
lerázni az értelem rabláncait.. végiglépegetve a szív határsáncain.. az év vége közeleg és a szív sebeinek .. számos forradása halványan világítani kezd.

Miért? mi legyen? Merre? Ki segít? Hol van aki Vezet?

Az Üst ideje ez és a Banya csak ül fekete kondérja mellett. Látlak mondja, csontos ujjával mellemre bök.. s lelkem védősáncai mögött, a megsebzett érzelmek hirtelen mind egyszerre kezdenek beszélni..
Figyelj rám! - suttogva.. suttogva.. kiabálva.. gesztikulálva.. izgatottan..
az egyik, komoran méreget csak.. hallgatása akár a fekete éj..
a másik, ízzó táncot lejt, minden lépése forró parázs a szívemen..
a harmadik, lábait ölelve ring és szomorúan rajzolgat egy ággal..

performanszok, képek, emlékek.. s az Üst mga lesz a világegyetem.. egy forrongó saját-világombeli robbanás.. Buuummm! De az Univerzális kondérban csak a forr.. lötyög a lé.. még nem volt elég..

a művészet persze könnyen születik.. a forróság lebontja az egót.. s a belső, lázas poéta szavalni kezd.. kár, hogy nem vettem fel.. avagy mire való a diktafon? de azért van ami megmaradt..
még ha most ez inkább már olyan, mint a megdermedt lávakúpok hullámzó, de mégis kikockázott pillanatképe.

Lázrózsák

Forró, tüzes látomásban égve
Megláttam az ösvényt
Nem övezte kerítés
Nem kísérte dísz
egyszerűen csak szaladt..

Kanyarogva, szép ívben
akár a tavaszi patak..

"Haza.. engedjetek..
hazatérni" .. suttogja
a lelkem

S Ők már ölelnének
Kicsit gyanús
hogy ki, mire gondol

Nem.. még nem úgy..
Bár már szeretnék
megpihenni
az ősi tenyér
vénséges ráncain.

Még nem tudom hol..
de láttam már nem egyszer..
s most
meg is jegyzem

az ösvény
LÉTEZIK!

Meglelem
mikor
minden
szétesik.


S a MOST-ból is

Kint

Kint.. csendesen beborít mindent a hó,
de jó
még sehol a hajnali
rigó
s a gyors cinke raj.

Kint fagyos
csillogással
üldögél
a jég

S semmi
sem mozdul.

Nem is baj.

lelkembe ringatózik
a
béke
s
így
csillapul
mindaz ami
fáj.

S míg én csendben, vergődve nézem haldoklásom..kint forró lázban ég a világ.. A Klímakonferencia nagyjai végigzongorázzák a forgatókönyvet.. a reménytől a dühig minden kijut..

Aktivisták ezrei fagyoskodnak a hidegben.. de a transzparensek közvetítik az óhajt, a fontos percet,.. hogy VÉGRE legyen VÁLTOZÁS!!!!!!!!! Állítsuk meg a felmelegedést, MOST!

a Légkalapácsok ellenére.. próbálom követni.. olvasom, drukkolok, szavazok.. nyomom a maileket.. de a szédelgés nem enged..
az Üst forgat.. bent vagyok.. s
így is van.. addig megy ez a centrifuga míg meg nem adom magam..

Cerridven, Morrighan.. ezer darabra szed..
s ez így van jól..

az Éj gyászába
burkol.