Kedd kora este van.. egész nap zuhogott az eső, már a helyi kisközértig eljutni is kész túrának tűnt.

Persze az esőcseppek, mint valami elvarázsolt kis gömböcskék lógnak a csupasz fák ágain. A Nógrádi vár rom épphogy kilátszik a szürke, ködös égbolt egybefüggő takarójából.

Jazz-t hallgatok... jóleső. 'Zengi, még a tavaszi

fürdőzéskor '

Ma, olyan kedvetlen nap volt, bár Zengő sokat udvarolt, a nagy séta elmaradt a hideg, esős nap miatt. Zengő, bájos, 8 éves skótjuhász .. öregedő lady.. Furcsa látni, hogy öregszik, pofáján egyre fehérebb a szőr.. egyre gyakrabban játsza el a "nem hallak" c játékot.. a kapu előtt viszont a harcikutya szerepét veszi fel.. legyen a kintlévő ember, bicikli vagy postás.. mert a postás az nem ember.. az egy furcsa, idegsejtig borzoló valami.. amit muszáj csaholva, vérremenően megugatni.

De nehéz is lenne elképzelni Zengi nélkül a hosszú sétákat, gyakran vigyorgó fejjel zökken Földanya sáros-esős- földes- füves testére. Szinte fülig ér a szája, ahogy egy kislány megjegyezte.. "mosolyog".. szóval séta közben farkát az ég felé csapva, boldogan szimatol.. szaladgál.. és ha hosszasabb, lapályos részre érünk derekamig ugrik, finoman harapdálva kezem, kabátom.. hogy "gyerünk, elő a labdával, játsz velem.. szórakoztass..! " a Játék, mindig visszavarázsolja őt a valamikori kölyökkutyává, aki lehetett egykoron.

Milyen hosszú utat tett meg, a vidéki házból ( ahol 1 évig élt mielőtt hozzám került), a nyüzsgő belvárosból.. újra a szabad térig.

A minap jártam bent, régi kutyafuttató környékén, a Deák téren.. emlékszem, mennyire megijedt Zengi ha a kipuffogó robajlott vagy felzúgott egy motor.. sétáink gyakran a kényszerpislés, hazarohanás kettőséből álltak. Persze azért voltak más kalandjaink is, hosszasan kanyarogva a Deák tértől elmentünk gyaloga Margitszigetre, meg vissza. Sok-sok kaland kötődik a városhoz. A zaj, a kosz nem hiányzik.. a kutyatársaság annál inkább. De, azért remélem a vidéki nyugalom és a tájszellemek játékossága, kárpótolja a főváros másfajta színességét. Rácsodálkoztam.. mintha sok-sok év telt volna el a belvárosi létezésünk óta.

Zengi mellé, a szomszéd macskája is társult, aki gyakran alszik nálunk.. amolyan keresztszüleivé váltunk.. Morminak neveztem el. Mormi olyan hangosan dorombol, hogy messzire hallatszik.. kisoroszlán feje van, tigris lekülete, amolyan túlélő fajta. Kétségbeesetten lógott a bejárati ajtón, azon a télen amikor a szomszédok egyszerűen itt hagyták egy utazáskor.. a macsak kinti állat.. jelszóval. Nem is lett vona baj.. hiszen a szomszédot megkérték, hogy etesse.. de azt hiszem az akkor 1 éves forma, fiatal kandúr jócskán megrémülhetett, hogy hirtelen hetekre magára maradt. Arról nem is beszélve, hogy igen hideg idő volt, annak az évnek az októberében.

A macskaismerők és barátok azt mondják.. a macska választ.. Hát Mormi kitartó volt.. sok-sok napon át próbált megtelepedni nálunk.. mondjuk engem nem kellett sokáig győzködnie.. a cirmos házimacskákat mindig is kedveltem.. végül a párom sem tudott ellenállni Mormi nyugodt, kicsit félénk, nagy szemű könyörgésének.

Így most is kint alszanak az előszoba a kutyáé, a nagyszoba ezé a kicsi, de nagyon kedves cicáé.

Mormi egyébként, ha éhes úgy tud sírni ahogy egy kölyökfóka.. az ember szíve majd megszakad. : )

A blog kezdő képén, 'Mormi szúnyókál.. májusban..nyáron.. a kerti széken..'

Azon tűnődöm.. mit hoz ez a tél? milyen lesz az ünnep? milyen is volt az év? Lassan a naptári év végére érünk. A régi, kelta évkeréken a Samhain (ejtsd: szauhé') november 1-december20 volt új Év kezdetének időszaka. Ez a Barlang Asszonyának ideje.. Mély, kellmesen sötét barlangjában fonja az idő fonalát.. s Üstjét hatalmasra terjeszti .. ezért is sötétedik ilyen hamar. : )

Hatalmas hollók, varjak húzzák fejünk fölé az Üstöt, kérve dobéljuk bele a régi holmikat.. gondolatokat, érzelmeket, mintákat.. töredezett életszövedékeket.

Én..már nagyon sok mindent beledobtam.. most hogy írok eszembe juta Varjúdombi mesék, furcsán rajzolt sokféle figurája.. a szakadt, nagyzsebű, vándorkalapos hősök.. szerettem azt a mesét.

Vajon honnan jön a meslk, a könyvek szeretete? A családom mindig is szeretett olvasni.. s fiatal koromban ha anyu mesélt, még apám is odaült meghallgatni. A kedvencem 'Az öreg erdő' meséi voltak..

Vajon mi marad meg a felnőttség határozottnak tűnő pillanatai között? Hiszem, hoyga mesealakok közöttünk járnak és az Öreg Erdő még ma is mesél.

Mesélni nem olyan nehéz.. magam is szoktam.. csak elengedem a lelkemből azt a gombolyagot, melyek az Ősi Mesélő Asszonyok gombolyítottak fel.. s a fonál messzire szalad..

most búcsúzom ..az éj, finom paplanja ölelgessen minden vándort!