Úgy muzsikál

Úgy muzsikál a lélek,

félek sosem hallja meg 

más,

azt, ami a sorok

közt rezeg

s csak halvány reszketése

marad meg a szónak.

Messziről jöttem

s a mindent alkotónak

gondoltam

újrafonni

a percet,

ha megenged

egy röpke

találkozást

önmagammal

s 

mindazzal, ami csak

Ő lehet.

Megy, száguld a képzelet

s újrateremti

mindazt, mi

szétesni látszik

a mindennapok

furcsa,

szokatlanul éles

meredélyén.

Valahol a barlang

mélyén

bent a sötétben,

újjászülethet

a cseppkövek

csevegő

csodakútján

ez a perc is.

S akkor a remény

átalakul

valami

végső nyugalommá

ahonnan

szépen kivirágzik

a tavasz

első,

igazán

meleg 

ölelése.

Úgy muzsikál a lélek,

mint napfény

hajnali esése,

s görbülten

roskad

a fűszál,

a hajnali

harmat

kövér

cseppje alatt.

Nézd,

hogy szállnak

a viharmadarak

az ég

üdekék foltján.

s lám,

már nem nevet

csorbán

a régi,

a törött,

a kopott..

Tán valamit 

befoltozott

immár..

a jelenlét.

Boldog Költészet Napját Mindenkinek!