az éjszaka..

'A lány lassan kisétált az éjszaka hívogató hűvösébe és talpát az első zöld fűszálak.. érintették. Mindenét hátrahagyva sétált.. s egy bizonyos, lassú lüktetés töltötte fel testének sejtjeit. Nem tudta, a a finom zümmögés honnan indult el..de belülről világítottak a hangok. Belépett a Kőkörbe.. libabőrös lett, mint már annyiszor..ha a kövek bűvös, ősi ereje hívta. Ruhátlan testét átkarolta a szél.. táncolni kezdett.. s csókjait az éjbe küldte.. a fáknak, a földnek, a csillagoknak, a Holdnak, az alvó békaseregeknek.. az álmukban pityogó madaraknak.., a távoli Hegyek kristály-derengésének. Csukott szempillája mögül is jól látta a lények, dolgok fényes rajzolatát.. s szívverése együtt mozdult az éj hangjaival. Az Időt Áldó Bölcs Asszony épp a vénséges házikó tölgyfa asztalánál ült, fonalait a színek hullámzata olvasztotta össze. Bal kezére nézett..finoman megrándultak ujjai, s a ráncos kézen átfutott egy halk remegés. Nem szólt semmit, kuvik testvére hangosan válaszolt.. odakintről. Bólintott.. Tudta, hogy a Lány táncos léptei megrezgették a hálót.. a Rítus egy újabb Utazót hívott meg.. az utazás megkezdődött.. vagy talán sosem ért véget? ' (részlet az Erdei Léptek Naplója sorozatból)