"A Nap aranyló sugarai megvilágították a dombocskák , hegyhátak oldalát. a fehér hófoltok, mint az őz pettyegetett bundái, úgy terültek el a föld-hullámok avar borította testén. A fák megcsiklandozták az Ég kékségét, s a hatalmas hahotától szétszakadtak a felhők fehér szegélyei.. A cinkék őrülten énekeltek .. s a Vándorlás ritmusa transzba ringatta a testem. Megálltunk, a csendben..az erdő mellkasa a tavasz izzó fényén emelkedett süllyedt.. e vad szívdobogásba szinte belerogytam.. míg lépteink az avar felett szálltak, lelkem már a zöld, odvas fák időtlen üregein át.. a lenti világ széles csarnokában járt... s a színe szálakat reptető rokka kerekei mögül egy öregasszony nézett rám..Fenséges nyugalma átsütött téren és időn.. csak álltam ott.. megpihenten-megbabonázva.. Mélyen magamba lélegeztem tekintetét.. "
(részlet az Erdei Léptek Naplója c. alkotásból.. ma, a börzsönyi táj ihletéséből... merítve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése