Farkas Nagyanyám

Farkas Nagyanyám

ó Farkas nagyanyám, farkas nagyanyám
emlőiden szoptattál
az út fehér haván,
játszadozó kölykeiddel viaskodva
nőttem
s lábaim
hosszúra nyúltak
ez élet-táncban.

...

Eljött a nap, mikor elhagytalak
ó Farkas nagyanyám, farkas nagyanyám
s hosszú vándorlásom
alatt
hiába kerestem a falkám
száműzöttként bolyongtam
immár.

Megvénültem, s elfelejtettem
mit ifjú hévvel
a hó tüzén
tanultam.

Megrövidültek lábaim,
s felemelt fejjel
jártam,
ó nagyanyám!

Kétségektől őrlődve
kerestem nyomaid,
s már elveszni látszott
a remény, ó
Farkas nagyanyám!

De a legsötétebb
éj
rejtett zugán,
egyszerre meghallottam
lépteid.

Szívemben felzokogott
a hívás,
s hangod magasát
követve
ugrottam
Feléd!

Ó Farkas nagyanyám,
farkas nagyanyám
ősz tincseid
láttam meg
először,
Hold
kerek tükrén,
apró csillanással.

Ó Farkas nagyanyám,
farkas nagyanyám
karjaidba vettél
és emlőd
nyújtottad
ismét.

Kincsként ragyog
tejed, forrásként
a
kiapadhatatlan
s lám
erőm
visszatérni
látszik.

Lábaim újra erősek,
fürgék,
s éveim számai
visszakoptak.
Farkassá váltam,
s testvéreim
nyomát látom
a hóban.

Köszönöm neked
Ó Farkas nagyanyám,
farkas nagyanyám
csontjaimban dobol
újra a Falka
vére.

Köszönöm neked
Ó Farkas nagyanyám,
farkas nagyanyám
dalom felszáll az égre,
annak is íves-míves
szépséges
tetején játszik.

Áldott a sötétség,
ami a fény szülötte,
áldott a pillanat, mi
ott volt előtte,
s a halkan
ünneplő
Mindenség
rezgésének
sokszínű
léte.

Áldott
ajándékod:
a szívbéli
béke
Ó Farkas nagyanyám,
farkas nagyanyám,
köszönet érte!

* * *