Hegyek közt

" A Nap kisütött, a fiú tovább lépdelt s sziklák között. Tudta, hogy még 1500 méter felfelé. Ütemesen lélegzett, a hideg hegyi levegő megérintette bőrét, s sercegve csúszkált a pár napos borostán. Egyedül volt és ez egyáltalán nem zavarta. Szerette a táj nyugalmát, a fenséges, hatalmas ég színjátszó változásait és a végtelen teret. Teste hozzászokott az erőltető menethez, szíve előtt a már e hegy tetején állva látta magát.., egy-két gyors fotó az otthoniaknak s egy újabb.. elmondhatatlan pillanat. De addig még menni kellett.. korán kelt.. még sötétvolt és a metsző szélben eltartott egy ideig, míg ujjai felmelegedtek.. pedig igazán nem panaszkodhatott, ruhái, kesztyűi és felszerelése nemcsak jó márkát képviselt, hanem valóban melegen tartotta a testét.
A felfelé kaptató alatt, gyakran került egyfajta mély meditatív állapotba.. míg bakancsa átgörgött a morzsalékos, jeges sziklaperem maszatos útjain. Ilyenkor észrevette, hogy a természet kinti varázslata.. valahol mélyen, egészen a csontjáig hatolva él és középpontjában, spirális fényben dalol, énekel egy ritkán hallható vibráció. Tökéletesen szabadnak érezte magát.., s a múlt képei, a város, a kapcsolatok fojtogató béklyói úgy hullottak le róla, akár hópelyhek a szélrázta, 30 méteres erdei fenyőről.
A Nap csábítóan világított és szívesen levette volna a szemüvegét, de tudta itt már vigyáznia kell.. eszébe jutott egy korai emlék, amikor harsány, fiatalságának vakbuzgóságába vetett erejével indult útnak.. és hegyi zergeként rohant felfelé, nagyon kevés vizet vitt csak és azt hitte sebezhetetlen.. Emlékezett a mámoros rohanásra, a Napból felszívott erőkre.. majd ahogy az órák teltek.. a hirtelen kábult vakság állapotára és hogy felrepedt ajkai s kiszáradt szája, hogyan követelte az életadó vizet. Hosszú bolyongása után.. csak pár szerencsés véletlennek köszönhette, hogy nem zuhant bele egy alattomos szakadékba.. s élete néha csak hajszálon múlt. Most megmosolyogta ezt a hirtelen elé ugró filmkockát.., s megnyújtotta lépteit.
A szél egy meglepő, gyors rohammal hozta a jelenbe.., s meg kellett feszítenie minden erejét, hogy megkerüljön egy ártatlannak tűnő jégörvényt.
A Hegyek Bölcs Szellemei lenéztek rá és biccentettek egymás közt. Jól ismerték Őt.. s tudták hosszú, kemény éjszaka vár rá..
A Csend pillantása végigsöpört a tájon.. s valahol , messze egy óriási orkán kezdte felfújni magát, a hegyek közt megcsillanó tavakban, nézegette duzzadó imait.
Számára, jó móka volt a tombolás. .."(folyt.)