Az Ég gyönyörű kelyhében szürkére pettyezett felhők úsznak, a Nap eltűnt a feketének látszó hegyek mögött, mint egy fénycsóva úgy játszik a fény e tágas, látható galaxisban. A hegyek teteje felett feltűnnek a vörös, finom narancsba kúszó színei, apró kapuk, melyen holnap újra elősüvít a szél!
A zöldellő szántó alatt, halkan nyöszörög egy kábult Földszellem, bilincseit próbálja lerázni magáról.
A Vándorló Gyógyító meghallja a keserves zihálást. Atletikus, erős test a föld alatt rángó, lassú fáradsággal próbálja fejét kiemelni az átok sújtotta bilincsből. Arcára kiülnek a szenvedés redői, meggyötört, vén férfiarc ez, göndör haja, akár az ókori görögöké fürtökben táncol izzadó koponyáján.
Mi történhetett?
Véres csaták dúlta asztrális világban járunk? Vagy az elhanyagolt, szétesett tér-idő kapukon átért egy régi történet?
Talán egy vad, idegen horda gyűrte le a hely szellemét? Nem tudhatjuk.. most nem.
A Gyógyító Vándort nem lép vissza a szenvedések tengerén keletkezett üres résekbe, nem fordítja fel az idők vénséges köveit .. hátha kicsúszik e történet szála.
Csak figyel.., s nézi az Ég lüktető élő szikráit, s a Föld-Szellem sóhajtását.
Csak figyel és vár.. lassan a szürke égbolton kikanyarog egy kék gomolyag, akár egy bájosan megcsavart felhő-kalács felette félkaréj Hold alakban újra feltűnnek a vörös, a fehér, a színek játszó éles pillantása.
A Fák enyhe, hajladozó játéka elcsendesedik a sötét érkeztével. Csak a rezgőnyár didereg, reszket s hívja az átjárhatatlant, a megérthetetlent, a mégis létezőt, ami nem nyílik, de mégis látható.. ami nem vezet, de útba igazít.
A Vándorló Gyógyító, markába szedi a gyülekező csillagok fényét és kántálni kezd. Éneke nyomán örvénylő, fehér, spirál alakban a szántó sarkain megnyílik az Átjáró!
A Vándor, tarisznyájából előszórja kövek varázsát, s hullik, peng a kavics, játékos formában szóródik ki az útra.. nincs itt a Hold ezüst sugara, mégis egy kis derengésbe tűnő jelenlét árad a kövekből.
A kövek alatt, kék kristályként izzik fel az üzenet, a Vándor Gyógyító bólint és fél dió csónak formákból merít a lenti Forrásból, melyet csak ő lát, meg az Őt Segítők.
Megkéri Növény testvéreit, hadd legyen most ő is egy kicsi fűszál éles szeme. Zöld tenger társaik ezernyi seregének, széles, mindentudó csapatának egy aprócska darabja.
Az engedély átjön, s felfénylik tenyerében a zöld erő, ahogy homlokához szorítja a szálacska igaz erejét, szép esszenciáját.
S mindjárt látja is mennyi kötelék szorítja le az Óriás testét..
A föld alatti kötelékek húzzák az izmos vállak, óriásra dagadó izmait.. mindegy miféle rossz varázslat ez..a Cselekvés erejét elhozza az Újhold fénylő ígérete.
A Mélyben lévő gyökerek kiszáradt végeit kellene megöntözni, s akkor, a friss erő végigsuhanna a szomjazó Föld szellemi testén. A Vándor híjjogó kiáltására egy Griff ereszkedik le és máris felfelé szállnak a felső világba.
Az égi kutak ezernyi formái közül, egy hosszú ösvény végén keresgélnek..
egy korábban talált vén mohadarab, (a göndör óriás hajfürtjéből) mutatja meg végül az igazi Forrást. Mert az égi kutakhoz kell egy kulcs, a szenvedő lélek kérésének sóhaja..
A Kút Őrzőihez vitt ajándékok megnyitják az utat ,s a sehová nem tartó, de mégis mindent befogadó korsó megmerítkezik az Élet Vizében.
A Vándor visszaszáll, s a Griffről leugorva, a föld rejtett hasadékain lecsúszik a gyökerek tekervényes sorába.
A legszárazabb gyökerek mellett megfeszülő köteleket, mely a Földszellem húsába vág, gyors és éles kiáltásával, s az erre megjelenő Farkas Segítővel egy-kettőre cafatokra tépi.
A Szent Víz feletti duruzsoló, kedves, gyöngéd szavak.. mind életre keltik a Víz-varázslat gyöngyöző sorait!
S a víz elindul, széles folyamban hömpölyög.. s szomjas kortyokban nyeli el az Óriás teste.. a cafatokká ázott köteléket elmossa ez a Vad Életfolyó, mely igézetes kék lánggal világít..a tajtékok felszínén a parányi dióhéj csónakokban, arany-pánt homlokú aprócska, de fénytől ragyogó tündérek úsznak.. karjaikkal irányítva az áramlást, hajuk lobogása az éltető arany napszikra remegését idézi.
A Víz elnyugtató, hosszú, simogató, gyógyító fürdője után a Vándor meghajol s búcsút int a Vizi-tündérek e derék csapatának..
Ezután a MohaAsszonyok jönnek, s rókák ugrálnak át a föld síkjaiból a láthatatlan világba.. Vörös-föld bölcsességük és a mohadarabkák nyugtató érintése.. s a sebesült Óriás lassan elnyugszik.. ellazul karja, lába.. testén átvillódzik a gyógyító fény.. a Vándor halkan zümmög és az életre kelt hangok mellett a Leány, a Kezdet Istennője táncol, fehér, szép érintése gyógyító palástba burkolja a testet.
S a Segítők szépséges nyugalommal, ellazítják a meggyötört arcot, a zöld Ékköves Ragyogó Brigit, tenyerét az egyre ifjabb Föld Szellem homlokán nyugtatja.
Így telnek a percek, az órák, s lassan álomba szunnyad a fekvő. Elcsendesül a Gyógyító Barlang..
s megpihennek a Gyógyító Szellemek, Fények.
A Vándor még körben elhelyezi a szent kövek állandó vibrációját, s az Erő jelenlét újra és újra felvillan, majd szendergő, de állandó rezgésben öleli körbe a Föld-Szellem testét..
s az Újhold köré gyűlt csillagok jólesően pillantanak egymásra.
A Vándor Gyógyító köszönetet mond és elballag a kunyhójába, mely egy közeli Fa tetején van.
Az Éjben csendesen zakatolnak az Őrzők láthatatlan malmai.
(Ma is gyógyult egy kicsit a világ.. jó éjt az Olvasónak! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése