"Minden folyó eljut az óceánhoz vezető nélkül, térkép nélkül. Mi is eljuthatunk az óceánhoz, csak mi elkeveredünk az úton."
"Nincs szükséged vezetőre, mesterre ahhoz, hogy eljuss az óceánhoz – ez megtörténhet magától -, a mesterre azért van szükség, hogy éberen tartson, hogy ne keveredj el az úton, mert ezer és egy csábítás kísért.
A folyó szüntelen mozgásban van. Elér egy csodálatos fához; a folyó élvezi a fát, és továbbhalad; nem kezd el kötődni a fához, máskülönben megszűnne a mozgása. Elér egy gyönyörű hegyhez, de továbbhalad, végtelenül hálásan, hálásan a hegynek azért az örömért, hogy áthaladhatott rajta, hálásan minden dalért, táncért. A folyó hálás, kétségkívül hálás, de egyáltalán nincs benne kötődés. Halad tovább; nem szűnik meg a mozgása.
Az emberi tudatossággal az a probléma, hogy elérsz egy csodálatos fához, és oda akarod építeni az otthonodat; nem akarsz többé sehová se menni. Elérkezel egy csodálatos férfihoz vagy nőhöz, és kötődni kezdesz hozzá. A mesterre azért van szükség, hogy újra és újra emlékeztessen arra: ne kötődj semmihez. Én nem azt mondom, hogy ne élvezz semmit. Valójában éppen ha kötődni kezdesz, akkor nem vagy képes élvezni többé; csupán akkor tudsz örülni, ha nincs benned kötődés, ha nem kötnek béklyók. (Osho)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése