Sebzett..

Sebzett énünkbe..

Sebzett énünkbe

a világ nyílhegyei

újra és újra megmártják

forgó élük, tollas, horgos

csillogásuk rezegve remeg

s a sebből kiordító éhes

fájdalom örvényt

issza mind, ki

szavakkal öl,

vértet tépve

vág!

Én mégis a

szemhéjad

remegése

mögötti

tó -tükörfelszínt

hívom

újra meg újra

s kérlek

ebben fürödj

meg, hagyd

oda a lesben állók

kövér, győzelmi mámorban

rángó, izzadt

nyálkás remegését!

Szívemet nyújtom,

s az Égi Fényből

Szőtt Léptek

áldott mezejére hívlak,

ahol elenyészik a

bánat, a vád,

a vicsorgó..

Jöjj, hívjuk meg együtt

az Erdők Szent Zöld

menedékét,

s meglásd

magától

hullik majd ki

a mérgező nyílhegy..

s gyógyító tapaszt

hozz, lám

a süvöltő.

2011. július 3.