Merre
Merre visz az út
fényes alagútként,
hogy csapódik
a lélek?
Néha félek,
vad-sárga lángok
elemésztenek
ám
lepkeszárnyam
mégis a
fény felé
pereg.
Szívemben
újra és újra
ott didereg,
egy elhagyottan
ismerős
táj.
A hívás fájón
vár,
belémhasítva,
megintcsak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése