Mert a testvérem vagy,
Földnek lakója,
Mert véremben a Te véred
csobog,
Mert az idők múlhatatlan
lángján át,
sejtjeimben
képeim hordozod.
Mert a Testvérem vagy
s ez örök kötelék,
sem Vihar,
pusztító Tűz,
nyers erőszak dühe
nem tépheti szét.
Mert ősidők óta együtt futunk
a csapások
vad, láthatatlan
nyomán,
Mert te vagy a zöld emlékezet
az Új Kor
hajnalán!
Mert testvérem vagy
s nem felejtelek
még ha lesznek
napok
mikor létezésem vak és süket
szárnyak, fogak, karmok,
s bömbölő, duruzsoló, ciripelő
ezernyi hangján
újra és újra
hívtok majd, mindahányan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése