Szivárvány harcosok
Szivárvány harcosok voltak,
s
kéklő egek lettek,
ha nézed
hogy megy a sárga
fej
a zöld szemekhez,
hát ne csodálkozz!
Ilyen a táltoscsikó
montázs
valahogy majdcsak
összemossák,
azok akik sosem értik,
csak szajkózzák
csak szajkózzák
a régit, hogy
a zöld bizony zöld
a kék meg kék
s mutogatják az időtlen feketét,
hogy na az mindent elnyel!
De te ne hallgass a szavukra,
csak nézz a piros bajuszra
krumplibarna orra,
Hold-fénylő homloklebeny
porra,
a bordó gyomorra
s lila-pipa lábszár
kalandos
léptein görgő
olvadó időre.
Csak dülöngélj ki,
a dombtetőre..
nézegess ki
boci tépte, zöldön-borz
kusza legelőre
s hívd a szivárvány
harcos vad kiáltását!
Nos, elég sanszos
hogy megérkezik
rögvest,
testedhez görgeti
a színek
Almadovár
pírján,
a táguló
pupillán
áteső
festék-nehezéket.
És ekkor már láthatod
is a lila estéket,
a zöld hajnalt,
a narancsszínű
éj-et,
egyet se félj
álmodban is védenek majd Téged!
S mikor körbevesznek,
kik nem értenek,
hogy elvigyenek messze.
nevess szemükbe lesve
és mondj új meséket, de
azon a furcsa
halandzsa nyelven
amin ÉN IS
nevelkedtem.
Ki jöttem-láttam, éreztem- szellem-ként
voltam és testi-földi-pesti létben
értem,
pácolódtam,
majd megérkezve
együtt zsúfolódtam
a 7-es buszon.
Hallgass rád!
Csak ennyit kértem!
S lásd
színezüst el-
tűnésem.
* * *
e kifacsart világ vándorainak szeretettel..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése