Ha jönnek a könnyek..

Ha jönnek a könnyek,
csak légy könnyed..
nem baj ha lépted a vizes utcakövön kopog,
zakatoló villamosok
s esti beszéd-zajlások
között.

Az esőcseppek elkeverednek
sós ízeid
a fekete betonra
terítik.

Ne higgy nekik, ha azt mondják
"ez már nem gyász-idő!"
csak hagyd, hogyha
jönnek..
emlékek,
érzések,
könnyek..

Mint, akit magára hagyott
az
Ég,
úgy sétálsz
Te, kinek
otthona
volt
még..
nem is
oly
rég.

Ágak, fakoronák
átlátszók
s mintha ismernéd..
de nem látod
meg
azt
a világot,
mi lüktetve
lángolt
s tejszagú mellén
ápolt,
majd
dzsungel-léptűvé
nevelt.

Ma már elhagyottan állnak,
korhadó faágak
s fűrész alatt
felsíró
roppanások csak
mi szemedbe
csap.

Ha jönnek a könnyek
tágas
koronájukra
akasztva
hagyd ott őket,
díszéül
az őszi,
elmúló
időknek!