Tegnapi ölelésed
keresem,
de az idők nyomán
elveszett,
Kedvesem!
Volt lágy, volt
forró,
volt eszkimó-fóka
orr
érintő pillanat.
Volt hosszan
ringó,
szempillák átfűzött
fényén
andalgó.
Volt rövid,
vad-viháncolós
ugrálva
örömteli,
Bohémiába tekintő.
S ma csak
az esőcsepp
kerekded
tánca
hull.
Zokogva
érintésedért
kigyúl, majd
elalszik
egy tétova
csillag.
Csssh ..lelkem,
ringatva
ingat
a tér..
s az
éj.
Egyszer
hazatérsz..
Egyszer
hazatérünk..
Egyszer
hazatérek
s újra érezlek
Téged,
valaki másban
feloldódó
puha
sóhajtásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése