Mai kép

Mai kép

Vonatra ültünk,
a lelkem meg én
Majd elrobogtunk
a hegyek felé.

Kisiklottunk a város
markából,
s beledőltünk
a hideg hóesésbe.

Csak egy órányi út,
s a zötyögő vasút
máris
hazaért.

Sétálni kezdtünk..
s megcsodáltuk
a csendet,
a fehéredő tájat.

Tölgyfaleveleken
dideregve szálltak
a hópelyhek
finom szálai.

Az erdőben őz
szaladt tova,
s a ménes mellett
róka kóborolt.

A hegyekből egyszerre
lezúdult
az északi szél,
zabolátlan, mord

Átsüvítő, fagyos
csókokat szórt
s fázósan
lépdeltünk tova.

Csipkebogyó piros
szív színe mellett
elszórtuk, imánk
magjait

S bele merengtünk
a cinke-tengelic raj
halk dalába, gömb-raj
szárnycsattogásba

hirtelen.

Az ég, mint szürke
'Őfelség' uralkodott,
s pipáztak a vén,
bölcs hegyek.

Kis patak folyt,
hempergett
a tél hidegében,
de még zúdult,

bátor erejében,
nekiszaladva
a térnek.

A házakban villanyok
égtek,
a lovak futottak,
s baráti szavak

meséltek.

Majd jött az est,
a sötétbe lépő
s mi,
a két visszatérő

újra útra keltünk,
vonat ringatta
mindazt, mivé
lettünk.

* * *
december 21.